szombat, december 03, 2016

Az elképzelhetetlen jó


"A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek."
1Kor 2,9

Karácsonyhoz közeledve sokan törjük a fejünket, hogy mit is adhatnánk szeretteinknek ajándékba. Ilyenkor jönnek jól a kívánság-listák. Gyermekként a Télapónak írtuk a levelet, mit szeretnénk; vagy a szüleinkkel beszélgettünk arról, vajon a Jézuska azt hozza-e, amire vágyunk. Természetes volt, hogy a bölcs felnőttek igyekeztek a lehetőségek szerint gátat szabni fantáziánk szárnyalásának. Bár minden karácsonyra örömmel emlékszem, mert mindig sok mindent kaptam, azért olyan szívesen éltem volna át egyet, amikor merhettem volna bármiről álmodni, mert megvalósulhatott volna. Mi lenne a fáink alatt, ha valaki odavarázsolná az összes meg nem kapott ajándékainkat? Természetesen tegyük félre az önzésünket és csak azokat képzeljük oda, ami szép, ami jó, ami igazán hasznos és valódi örömet okoz! Mik lennének ezek? Ma, felnőttként, már nem tárgyakban gondolkodom. Szüleim megnyugtató mosolya. Szombat esti közös, vidám vacsora "kerekoldalassal" (héjában sült krumpli) apósoméknál. Sok-sok öröm és társasjáték, meg a nagy sétálások, szánkózások. A szilveszteri hóbirkózás. De ezek is mind olyanok, amiket átéltem, és bár sokukkal már nem, de megmaradt és leendő szeretteimmel még átélhetem.

Bár a fantázia határtalan, mégis emberi mivoltunk véges volta korlátozza azt. A jót, a szépet kigondolni csak önmagunkból kiindulva tudjuk. Mivel saját világunkban a jó mellett ott a rossz, a szép mellett ott a csúnya, a hasznos mellett ott a haszontalan, az egyiket nem tudjuk elképzelni a másik nélkül. Mintha ezek az ellentétpárok örökre összeforrtak volna egymással. Pedig nem így van. Bibliai értelemben a jó a lét, a tökéletesség, az egész, a szépség és még sorolhatnánk; a rossz pedig mindezek hiánya. Isten tökéletes majdani, számunkra készített világában az egyik kizárja a másikat. Ott csak a jó, a szent marad meg; ott nem lesz semmi, ami kevesebbé tesz, ami fájdalmat, csalódást okoz. Bár számunkra mindez most elképzelhetetlen, Pál szerint mégis valóság.

Olyan jó lenne, ha az ünnepi készülődések közepette minden ember meglátná, hogy az ő világa milyen irányba halad! Olyan jó lenne, ha realitásunkkal nem szegnénk szárnyát az elképzelhetőnek, hogy örömünk idén teljesebb legyen.