szombat, október 08, 2016

Hű és bölcs szolgálat


"Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik."
Példabeszédek 2,6

Két történet (Máté 24,45-51 alapján)

1.
Régóta szolgált a háznál. Elég régen ahhoz, hogy ismerje és becsülje a gazdáját. Ura rá is szolgált a tiszteletére, becsületes, tisztességes ember volt, aki életében mindig a mások szolgálatát és megsegítését tartotta szem előtt. Ezt várta el gyermekeitől, munkatársaitól és alkalmazottaitól is. Ő pedig igyekezett mindig a kedvére tenni, tőle mindent eltanulni, ezért idővel egyre feljebb jutott a ranglétrán. Mára ő lett gazdája jobbkeze és most nagy feladat várt rá. Hosszú időre egyedül marad a gazdaság, a ház vezetése, és neki kell gondoskodnia mindenről és mindenkiről. Örömmel fogja megtenni amit kell. Minden úgy fog működni, mintha a "főnök" is otthon lenne, hogy amikor hazatér, mindent rendben találjon és büszke legyen rá. Arra, hogy hűséggel szolgált és mindenben helytállt.

Bár a várakozás napjai hosszúra nyúltak és sokszor erején felül is teljesített, minden rendben volt. Első volt számára a szolgálat, a rábízott emberek és a farm. Úgy végezte a dolgát, mintha minden az övé lett volna; úgy vigyázott rá, mint a sajátjára. A beosztottak, a munkatársak semmiben sem szenvedtek hiányt. Minden nap hálásan hajtotta álomra a fejét azzal a tudattal, hogy megtette a kötelességét.

Amikor a gazda hazatért, ő alázatosan állt előtte. Amikor Ura szemébe nézett, bensője megtelt örömmel, mert látta benne a büszkeséget, hogy mindent rendben talált. "Itt minden olyan, mint volt. Sőt, még annál is jobb" - mosolygott rá, majd átölelte. Így mentek be ketten a házba, szívükben örömmel és hálával.

2.
Régóta szolgált a háznál. Elég régen ahhoz, hogy végre odajutott, ahová mindig is akart. Ő lett gazdája után az első és ez nem kis munkájába került. Sokszor vett erőt magán, hogy mindent úgy tegyen, ahogy azt elvárták tőle, és így csak néha jutott neki egy kis lazítás. Mindig akkor, ha nem látta senki. Most a szíve tele volt örömmel. Ura bejelentette, hogy mindent a kezére bíz, mert ő maga hosszú útra indul. Erőt vett magán, hogy teljes alázattal és türelemmel végighallgassa az instrukciókat, de belül forrongott: "Minek ez a sok bla-bla-bla? Mindent ért, mindent tud. Nem ma kezdte!" Alig várta már, hogy az utazás napja elérkezzen, hogy végre szabad legyen és azt csinálhasson, amit csak akar.

Gazdája nélkül minden nap olyan volt számára, mint egy kis mennyország. Oda ment és azt csinált, amit csak akart és mindezt nyíltan tehette. Az "öreg" messze volt, hosszú útra ment és lehet, hogy soha nem fog visszatérni. A ház és a farm dolgait ráhagyta a többiekre, ő csak a haszonnal, illetve annak elköltésével foglalkozott. De nem akart egyedül lenni, ivócimbora pedig akadt mindig bőven, ha ő fizetett. Miért is ne tette volna, hisz volt miből. Most ő határozta meg a béreket, valamint a háziszolgák étkezési fejadagját is, többet tudott spórolni rajtuk. Eddig úgyis sokat kaptak azok a mihaszna bajkeverők. Ha néhanapján lázadoztak ellene, vagy nehéz sorsuk ellen, azt adta, ami járt nekik: botot, verést, szidalmat. Másokkal szemben mindig szigorú volt, de önmagától nem sajnált semmit. Úgy szerette volna, ha ezeknek a napoknak soha nem szakadna vége, de nem így lett.

Az ura váratlanul érkezett, sőt hamarabb volt az udvarházban, mint ő maga. Mire hazaért, a gazda már tisztában volt mindennel, látta az elhanyagolt gazdaságot, a szenvedő állatokat és meghallgatta a maradék háziszolgák búját és panaszát. Amikor a szemük találkozott, ő egy pillanat alatt felmérte a helyzetet és már sarkon is fordult, hogy elinaljon, de elkésett. A kísérők, akik urával tértek vissza, elállták az útját. Keserű haraggal és félelemmel fordult most parancsolója felé. Meglepetten látta, hogy szemében nem dühöt és nem gyilkos indulatot látott, mert nem volt abban más, csak csalódás és mély szomorúság: "Úgy szerettem volna, ha nem ezt találom itthon!" - mondta. "Szerettem volna pozitívan csalódni benned. Reméltem, hogy megváltozol. Adni akartam neked még egy esélyt, de csalódtam. Most minden tetteddel el kell számolnod." Ahogy szavait hallgatta, belülről mardosta a szégyen, a szíve haraggal telt meg tehetetlensége miatt. Tudta, hogy elveszett...