csütörtök, október 27, 2016

A kicsiny nyáj

„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
Lukács evangéliuma 12:32

1517. Luther Márton kiszögezi a wittenbergi vártemplom kapujához 95 tételét, melyben a Biblia szerető Istenéről beszélt, a kor haragvó és pénzen megvesztegethető Istenével szemben. Császárok, királyok és pápák próbálják a makacs szerzetest jobb belátásra bírni, mindhiába. Luther tanításának hatására hamar létrejön egy „kicsiny nyáj”, akik néhány év alatt megismertetik az evangéliumot a német társadalommal.

1729. John Wesley, Charles testvérével és néhány barátjukkal elhatározzák, hogy esténként rendszeresen összejönnek, olvassák a Bibliát, megbeszélik, imádkoznak, majd másnap meglátogatják a rászorulókat, és ahol tudnak, segítenek. A többi oxfordi diák csak gúnyolódik e „kicsiny nyájjal”, metodistáknak csúfolják őket rendszeres életvitelükért, és nem jósolnak hosszú jövőt e kis közösségnek. Alig száz évvel az események után, az angol parlament a metodista „kicsiny nyáj” hatására eltörli a rabszolgaságot a Brit birodalom területén.

1845. James White, Joseph Bates, Ellen Harmon és még néhányan, azon kezdenek el közösen gondolkodni, hogy mikor fog eljönni Jézus 2-szor, hogy az Atya nekik adja az ő országát. Ekkor még igen bizonytalan volt e „kicsiny nyáj”, de évről évre érezték Isten vezetését, mely fokozatosan megerősítette őket. Ma az adventista egyház számos embernek nyújt reménységet azzal, hogy hirdeti Isten országának eljövetelét.

Számos példa megvilágíthatná még Jézus szavait, de a legjobb, ha mindezt a saját szívünkben tapasztaljuk meg.