hétfő, szeptember 21, 2015

Ha hallgattál volna rám...

"Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság."

Ésaiás próféta könyve 48:18

... neked akartam adni. Nem szántam neked semmi rosszat, kizárólag jót. Boldogságot, megelégedettséget, békességet. Mérték nélkül akartam rád árasztani, hogy egyetlen pillanatra se legyen hiányod belőle. Annyit adtam volna, hogy bőségesen jusson belőle neked, a családodnak, még a tágabb környezetednek is - hogy mindenki más is érezze, hogy hozzám érdemes jönnie, mert jót tartogatok nektek. 

Csak egyetlen dolgot kérek - de ennél kevesebbet már nem tudok kérni. A lehető legminimálisabbra csökkentettem az elvárásaimat és a legmaximálisabbra emeltem az áldások sorát, amit szeretnék neked ajándékozni. Csupán azt kérem, hogy ha valamire megkérlek, akkor azt tedd meg! Ha azt mondom, hogy indulj, akkor indulj, ha arra kérlek, hogy állj meg, akkor állj meg. Nem bonyolult, hanem még logikus is.

De te nem akartad... Nem tudtalak megkérni semmire, mert nem voltál hajlandó szót fogadni. Sok szépet tartogattam neked, de nem tudtam neked adni, mert nem voltál ott a megbeszélt találkozókon. 

Szomorú vagyok. Olyan szép lehetett volna az életed azzal a hatalmas ajándékcsomaggal, amelyből minden napra félretettem neked kisebb és nagyobb ajándékokat, de ezek nálam maradtak, mert nem hallgattál rám. Féltél tőlem, vagy elhitted a hazugságokat rólam, pedig tudhattad volna, hogy nem igazak, mert sokszor bemutatkoztam neked.

De még mindig van egy ajánlatom. Kezdjük újra! Az elvárásom változatlanul a következő: 

Figyelj a parancsolataimra! 

Várlak!