szerda, június 17, 2015

Az első feltámadás



„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”
(Jelenések könyve 20. fejezet 6. vers)

Sokan félnek olvasni a Jelenések könyvét. Egyrészt, mert a sok szimbólum miatt túl bonyolultnak, megfejthetetlennek, és érthetetlennek tartják, másrészt, mert tele van mindenféle ijesztő képekkel, fenevadakkal, sárkányokkal, csapásokkal…

Ám a lényeg nem ezeken, és a ma annyira divatos beazonosításokon és számítgatásokon van. János látomásainak súlypontja és célja, hogy vigaszt és megoldást nyújtson a mindenkori hívőknek. Így a mártíromság, a hitehagyás és a laodíceiai korszak híveinek tekintetét Krisztusra, mint győztesre irányítja.

E.G.White e végső győzelem képeit a következőképp festi le a Nagy küzdelem, Isten népe megszabadul című fejezetében;

„Nemsokára keleten megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik.

Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. Most nem "fájdalmak férfia"-ként jön, hogy kiigya a szégyen és a szenvedés keserű poharát, hanem a menny és a föld győzteseként, az élők és holtak bírájaként, aki "hiv és igaz"; aki "igazságosan ítél és hadakozik". "És mennyei seregek követik... vala Őt" (Jel ,19:11.14).

A királyt útján szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható - "tízezerszer tízezer és ezerszer ezer". Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. "Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé" (Hab 3:3-4).

Amint az "élő" felhő közelebb ér, minden szem meglátja az élet Fejedelmét. Szent fejét nem csúfítja töviskorona. Szent homlokán a dicsőség királyi koronája tündököl. Arca fényesebb, mint a vakító déli nap. "És az Ő ruháján és tomporán oda vala írva az Ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura" (Jel 19:16).

A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: "Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!".

A halottak az egész földön meghallják ezt a hangot, és akik hallják - minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből mérhetetlen sokan életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. "Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (lKor 15:55) - kiáltják. Az élő igazak és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad össze.

Az igazak az örök ifjúság frissességével és elevenségével támadnak fel. Isten kezdetben nemcsak a maga jellemének, de alakjának és arcának hasonlatosságára is teremtette az embert. A bűn azonban eltorzította Isten képmását, és majdnem kitörölte az emberből. De Krisztus eljött, hogy visszaadja azt, ami elveszett.

Ő át fogja változtatni a mi nyomorúságos testünket, és hasonlóvá teszi az Ő dicsőséges testéhez. A halandó romlandó test, amelyet eltorzított és beszennyezett a bűn, tökéletes, szép és halhatatlan lesz.

Minden fogyatékosság és rútság a sírban marad. A rég elvesztett Édenbe - az élet fájához - visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei "az Úrnak, a mi Istenünknek" szépségét fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni.”

Imádkozzunk ma reggel azért, hogy erről a nagy mennyei találkozóról egyikünk se hiányozzon, és hogy már most is, amennyire lehetséges, Jézus szeretetét tükrözhessük vissza!