hétfő, június 15, 2015

A legjobb vitamin

“Nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.” 
Zsoltárok könyve 78:4






Biztak-e ránk már olyan feladatot, amiről tudtuk, nagy a tétje? Kértek-e már meg olyan dologra, amiről éreztük, kemény munka lesz megcsinálni?

Egy háromgyerekes anya így nyilatkozott: “Az anyaság a legkeményebb dolog, amit valaha is tettem az életemben, de egyben a legizgalmasabb kaland is, amiben valaha is részem volt.”(Karen Holford: Kérlek, Istenem, tedd kedvesség a Mamit!) 

Aki belekóstolt, az tudja, hogy nagyon nagy kihívás szülőnek lenni. Ha autót szeretnénk vezetni, szükségünk van jogosítványra, ha tanárként szeretnénk tanítani egy iskolában, felsőfokú tanári diplomával kell rendelkeznünk, az élet legtöbb területén “kérik” azt a papírt, ami igazolja képzettségünket és alkalmasságunkat. Nem így a szülővé válás esetében. Ha valaki szülővé szeretne vállni, nem kell iskolát elvégeznie, diplomát szereznie, mégis az egyik legnagyobb feladat, amivel az ember élete során szembenézhet.

Mit tegyünk, hogy kiegyensúlyozott, megbízható, istenfélő gyermeket neveljünk a ránk bízott csemetékből? Hogyan válhatnak olyan felnőtekké, amilyennek szeretnénk látni őket?

“A hit hallásból van” (Róma 10:17), mondja Isten ígéje. Ha szeretnénk, hogy gyermekeink, a következő nemzedék azokat az értékeket képviselje, amit mi felbecsülhetetlennek tartunk, beszéljük róluk. Ne titkoljuk, ne hallgassuk el előttük, hogy mi minden történt velünk a múltban, mit éltünk át Istennel, milyen élményeket szereztünk a vele való járásban! Beszéljünk róla szavainkkal és tetteinkkel is!

Egy apa a reggeli asztalnál találkozott fiával. Mielőtt a gyerek asztalhoz ült volna, az apa rákérdezett: “Fiam, olvatál ma reggel a Bibliából?” Mire a 13 éves fia gondolkodás nélkül így felelt: “Miért? Te olvastál? Majd akkor, ha te is olvasol.”

Szavaink vajmi keveset érnek, ha nincs mögöttük tartalom, ha nincs mögöttük átélt élmény, tapasztalat. Amik igazán beszélni tudnak azok a személyes élmények. 

“Testi növekedéshez a fiatal embernek egészséges táplálékra van szüksége. Ahhoz, hogy gyerekeink szeretre és kötődésre képes férfiakká és nőkké váljanak, szükségünk van egy különleges “vitaminra”. Nem a B- vagy C vitaminra, hanem a “P-vitaminra” a szülői példaadásra. Mi szülők vagyunk az a könyv, amit gyermekeink legelőször és legalaposabban elolvasnak.” (Bruno és Yvonne Schwengeler: Nevelés öröm vagy üröm?)

Vajon ma mit fognak olvasni?