szerda, február 25, 2015

Önvizsgálat



„Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.”
 (Korinthusbeliekhez írt második levél 13. fejezet 5. vers)

Pál elhívása, ’megfordulása’ még a Szentírást nem olvasók körében is az egyik legismertebb bibliai történet. Saulusból Paulus, azaz az egyház üldözőjéből Krisztus legbuzgóbb apostolává lett. Ám ez a küldetés nem volt veszélytelen.

„Háromszor  megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt…” (2Kor.11:25-26)

Szomorú, hogy még az ő munkássága nyomán létrejött gyülekezet előtt is bizonygatni kellett, hogy Krisztus bízta meg és nem önjelölt apostol. „Hiszen annak bizonyítékát keresitek, hogy belőlem Krisztus szól.” 2Kor.13:3)

Aztán mikor elmesélte elhívásának történetét és az evangélium hirdetése közben szerzett tapasztalatait, azt írja: „remélem felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát.” (2Kor.13:6)

S mi a helyzet ma velünk? Különbek vagyunk, mint a korinthusiak? Nagyon jó ismerjük az Igét; „ne ítélj hogy ne ítéltess!”, meg hogy nem egymást kéne nagyítóval vizsgálgatni, hanem saját magunkat, de…

Szóval lehet, ha Pál ma belépne gyülekezeteink valamelyikébe ugyanúgy bizonygatnia kéne, mit miért tesz. Viszont úgy hiszem, a vádolás helyett, bennünket is önvizsgálatra ösztönözne, arra, hogy tegyük az Ige mérlegére az életünket.

Hiszen, ahogy olvassuk a mérce: Krisztus.

Imádkozzunk ma reggel azért, hogy mindnyájan eljussunk „a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége;

hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal. Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej.” (Ef.4:13-15)