csütörtök, február 26, 2015

Isten büszkeségei

„Erre ezt mondta az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.”
Jób könyve 1:8

A minap vendégek voltak nálunk. A közös ebéd után kisfiam számára a délutáni alvás ideje jött volna el, mi pedig egy jó társasjátékba kezdtünk volna bele.
Csillogott fiam szeme, amikor feleségem megkérdezte, hogy nincs-e kedve alvás előtt részt venni a játékban. Csakhogy a Catant nem óvodás korú gyerekeknek találták ki. Fiam azonban lelkesen ült az asztalnál, és feszülten figyelte, ahogy próbáltam a játékszabályokat az ő nyelvére lefordítani. Aztán elkezdtünk játszani. Igaz ugyan, hogy egyesével számolta össze a dobókocka pöttyeit, és olykor tanácsolni, segíteni kellett döntéseiben, de alapvetően megértette a szabályokat. Adta vette a különböző nyersanyagokat, és utakat, városokat épített belőle, sőt, végül a legnagyobb lovagi hatalom státuszára is szert tett. Szinte éreztem, ahogy szétárad bennem a büszkeség a vendégek előtt: „Igen, ez az én fiam!” – gondoltam magamban.

Talán valami hasonlót érezhetett Isten is, mikor Jóbbal dicsekedett Sátán előtt: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.”

Mikor valami jót teszünk, segítünk másoknak, meghallgatjuk a problémákkal küszködőket, vagy csak egyszerűen mosolyogva megköszönjük a boltos munkáját, akkor Isten büszkén mondja Sátánnak:
– Látod azt az embert! Az én gyermekem! És én nagyon szeretem őt! Persze ilyenkor Sátán mindig vitába száll Istennel – mint ahogy Jób esetében is tette:
– Ezt a mihaszna embert szereted? Hát nem tudod, hogy milyen önző? Nem ismered hibáit? Nem vagy tisztában vele, hogy mennyi rosszat elkövetett már életében? Nincs jogod az ilyen embert „feddhetetlennek és becsületesnek” nevezni!
Ilyenkor Isten csak mosolyog az ördög hisztérikus kitörésén, és azt mondja:
– Sátán! Sátán! Nem érted te ezeket a dolgokat! Mivel az az ember a Fiam követését választotta életformaként, nem tekintek hibáira. Az én szememben ő „feddhetetlen és becsületes”, és én büszke vagyok rá.

Jusson ma is eszünkbe, hogy Isten büszkén néz le ránk…