kedd, szeptember 16, 2014

A helyes döntés



Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
Példabeszédek 28,13

Bizonyára ismerős mindannyiunk előtt az, amikor tetteinkért valaki felelősségre akar vonni, de mi csak csendben meghúzódunk, hátha elcsitul a dolog. Az iskolások a pad alá süllyednek, nehogy kiderüljön a turpisság, az irodisták másra terhelik a felelősséget, hátha megmarad a pozíciójuk a főnöknél.

Talán ezt nevezhetnénk gyerek betegségnek? Mikor egy kis apróság rossz fát tesz a tűzre, például, gyönyörű tengerkék filctollal rajzol a frissen meszelt nappali falára, megáll, majd elégedetten tekint a műalkotásra. Röviddel az elégedettség pillanata után konstatálja a helyzetet, hogy baj van. Mi a következő lépés? Lehet választani!
1: odamegy a szülőkhöz, és mindent töredelmesen bevall, még azt is, hogy tavaly nyáron ő kergette a galambokat és ő dobálta kavicsokkal a szomszéd néni ablakát, vagy
2: a műalkotás elé tolja a fikuszt…

Hát persze, hogy a többség a jelképes fikuszt tolja a bűnei elé. De valóban ez lenne a megoldás? A lelkiismeretnek is könnyebb az egyenes utat választania mintsem a takarózást. Lehet, hogy hosszú évekig is takargathatunk valamit, de az Isten előtt nem rejthetünk el semmit. Nem könnyű dolog falazni a bűnöknek, mert az csak további hazugságokhoz vezet. Persze vannak olyan csínytevések, amelyek az érintett előtt rejtve maradnak, például az én volt osztályfőnököm sem érti még most sem, hogy vajon miért engedett le rejtélyes módon a bicikli hátsó kereke, a kétezres évek elején. Máig emlékszem rá, és hiába mondjuk, hogy milyen vicces történet ez, sajnálom e pillanatban is!

A beismeréssel kapcsolatban is meg kell jegyezni valamit. Nem elég csak beismerni azt, el is kell hagyni. Mert hiába megyek az „ofő”-höz, hogy jajajj, bocsánat én tettem, ha holnap meg holnapután különös módon ugyanúgy lecsúszik a szelepsapka a biciklikerékről. Aki beismeri, és elhagyja, az irgalmasságot nyer!

Sajnos (vagy „szerencsére”) minden tettünk következménnyel jár. Habár a nyugati társadalom alapja a döntési lehetőségek maximalizálása, bűneinkkel kapcsolatos döntéseink kétirányúak. Csak negatív, vagy pozitív irányba mozdulhat el. A Példabeszédek könyve világosan leírja, hogy aki beismeri és elhagyja, az irgalmasságot nyer. Nem valamelyik politikai párttól kapja az irgalmat, hanem a világ Teremtőjétől.

Nincsenek megjegyzések: