hétfő, június 02, 2014

A hullámok fölött


„A hatalmas vizek hangjánál, a tenger fenséges morajlásánál fenségesebb az Úr a magasságban.”
Zsoltárok könyve 90:4

Vannak körülöttünk olyan dolgok, amelyek félelmet ébresztenek bennünk? Bizonyára mindannyiunk életében vannak ilyenek. Van, aki a kutyáktól fél, mások a betöröktől, de az is lehet, hogy betegségektől rettegünk. Leginkább az ismeretlentől félünk. Valami olyantól, ami meghalad bennünket, erősebbnek, nagyobbnak tűnik nálunk.

Voltunk-e már este tengerparton, esetleg olyan helyen, ahol nem homokos a part, hanem sziklás? Néhány évvel ezelőtt egy szeptemberi hétvégét tölthettünk párommal a Kelta-tenger partján (Nagy Brittania délnyugati partján). Szeles idők jártak. Többször lesétáltunk a partra, megnéztük a naplementét és csodáltuk a tájat. Amint ránk szállt az este, az addig gyönyörű látvány helyét egy félelmet keltő hang vette át. A szél feltámadt és a hullámokat a sziklás partnak csapta. Szinte mindannyiszor beleremegtünk, amikor nekicsapódtak.

A hatalmas vizek hangja, a tenger felséges morajlása félelmetes lehet. Talán ezért tisztelték istenként a kelták a tengert. Hatalmas ereje félelmet keltett bennük és rádöbbentette arra, hogy milyen gyengék, törékenyek, kiszolgáltatottak.

A költő azonban pont ezt írja fölül ebben a zsoltárban, amikor azt mondja, hogy nem kell félnünk, mert a tenger fenséges morajlásánál, a hatalmas vizek zúgásánál is fenségesebb az Úr a magasságban.


Összecsaptak a hullámok feletted? Úgy érzed, elmerülsz a téged körülvevő nagy vizekben? Időnként mindannyian átéljük ezeket az érzéseket. Félünk a minket körülvevő hullámoktól. S bár a szikláknak csapódó hullámok nagyon hangosak, ne feledjük, van valaki a magasban, akinek a hangját a leghangosabb viharban is meghallhatjuk. S ami még ennél is fontosabb, ez a valaki képes elcsendesíteni a körülöttünk tomboló vihart. 

Emeljük hát fel tekintetünket ma is!