Bölcsen élni

"Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel."

Pál levele a kolosséiakhoz 4:5

Honnan tudhatom, mi a bölcs? Mikor kell szólni és mikor hallgatni? Mikor adni és mikor elfogadni? Mikor feddeni, mikor dicsérni? Mikor vele lenni, mikor magár hagyni? Ha szólok, mit mondjak, ha hallgatok, hogyan tegyem aktívan?

József tudta, hogy a bőségben vállalt szűkösebb élet lesz az életbenmaradás eszköze nehezebb időkben. Amikor van, akkor lehet gyűjteni.

Dániel mert önmaga maradni fogolyként a babiloni udvarban is, mert nem az a hű szolga, aki mindig bólogat, hanem az, akinek elvei vannak. Tudta, hogy lehet időt kérni még akkor is, amikor már viszik a vesztőhelyre a bölcseket, mert a király igazából nem vért akar látni, hanem álommagyarázatot hallani.

Bár van néhány példa, mégis kevés a bölcs ember, még a bibliai hősök között is. Bölcs Salamonon a fogós kérdések nem fogtak ki, sokat maga is gyártott, de az élete nagy kérdésében majdnem élete végéig hagyta magát befolyásolni. 

Ábrahám tudhatta volna, hogy a feleség-letagadás veszélyes játék, mégis megtette másodszor is. Ha Isten nem avatkozik közbe, igencsak nehéz helyzet állt volna elő. De nem tanult még a maga kárán sem, hanem elkövette újra ugyanazt a hibát.

Izsák vakon elfogadja feleségnek azt, akit az Úr választott neki, de süket marad a nagyobbik fia felől kijelentett másodlagos szereppel szemben.

Sámuel feddhetetlen életű próféta és bíra volt egész életében, de a gyerekneveléshez ő sem értett, a fiai nem az ő útjait követték.

Dávid tudott hideg fejjel dönteni még az ellenségtől egy méterre is, de élete nagy bukása elérte egy óvatlan és végiggondolatlan pillanatban.

Szükségünk van a bölcsességre, mert eltévedünk nélküle. Adj, Urunk bölcsességet akkor is, ha a másik irány kényelmesebb!