Bizonyságok fellege

A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van!
Zsidókhoz írt levél 12:1

Tavaly nyáron kipróbáltam magam egy kalandparkban. Kivártam a hosszú sort, megvettem a jegyet, beöltöztem és egy rövid oktatás után nekivágtam a pályának. Ami ezután történt valóban kalandos volt. A lentről egyszerűnek tűnő pályák közelről már nem voltak annyira vonzóak. Imbolygó, himbálódzó rudak, deszkák, és kötelek… és mindez jó pár méterrel magasan a fák között. A másfél órányi közdelem során néhányszor legszívesebben lemásztam volna. Végül mégis végigmentem a pályán, és fáradtan, izzadtan, de jóleső érzéssel nyugtáztam: megcsináltam.

Persze vannak az életben sokkal nagyobb kihívások, de ami bennünk játszódik a küzdelmek során nagyon hasonló. Engem két dolog motivált a pályán: az egyik, hogy ha már egyszer itt vagyok, végigcsinálom; a másik pedig az, hogy nem lehetetlen végigmenni, hiszen előttem annyi embernek sikerült már.

A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete felsorol jó néhány embert, akiknek sikerült végigmenni a pályán. Sokszor hithősöknek nevezzük őket, pedig sokkal inkább kitartó, hívő, egyszerű emberek voltak, akik látták a végcélt, bíztak Isten ígéreteiben. Kortársaik, környezetük és sokszor még a családjuk sem értették meg őket. A külső nehézségek ellenére mégis mentek, ahová Isten hívta-küldte őket. Hinni Istenben nem az evolúcíó tagadása, vagy más istenek elvetése. A hit példái arról tanúskodnak, hogy merték teljesen rábízni magukat Istenre minden dologban. Tisztelettudóan engedelmeskedtek. Nem láttak mindent előre, mégis hitték, hogy valóság az, amiről Isten beszél.


Életünk küzdelmeiben, ha győzni akarunk, két fontos dolgot kell megtennünk a mai Igénk szerint. Az első: vessünk el magunktól mindent, ami akadályoz a futásban. Tegyük le terheinket, nyomasztó bűneinket, tisztítsuk meg lelkünket, hogy szabadok lehessünk Isten lelke által. A második: tartsuk szemünket a célon. Krisztus már ott van, és vár ránk. Végigjárta utunkat, és azt mondja: „gyere, már nincs messze a cél!”