vasárnap, július 14, 2013

Az elveszett térkép

„Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg.”
Példabeszédek könyve 21:17

Elolvasod ezt a verset, és nyugodtan hátradőlsz a fotelban, sóhajtasz egy könnyűt, hogy ez nem rád vonatkozik. Hiszen nem iszol, nem viszed túlzásba az étkezést sem, és van idő, amikor elég jól megy neked a mértékletesség. A pipere felszerelésed elfér egy szappantartón, persze jól egymásra pakolva, de még ez is a „teljesen vállalható mennyiség” kategóriájában van. Próbálod ésszerűen beosztani a havi keretedet, eddig minden hónapot átvészeltél valahogy, és még adósságod sincsen. 

De a szomszéd! Na, ő elolvashatná ezt az igét, igazán szüksége lenne a Jóisten tanácsára, hogyan is éljen tisztán és józanul. A másik igen, neki szól ez az ige... 

Ilyen gondolatokkal fejedben indulsz neki az újabb napnak, míg eszedbe jut egy régi sláger, amit valaha játszott a rádió, és a refrénje sehogy sem akar nyugtot adni. „Ugye volt már úgy veled, hogy a térkép elveszett. Ugye volt már úgy veled, hogy nagyon fájt a hegymenet, s egy régi dal helyre tett.” (Zorán: Nincs más) És elgondolkodsz azon, hogy talán nem is annyira a szomszéd igéje ez. 

Talán számodra is jelent valamit. Hol is van a térkép? Hol van az, hogy miért teszed, amit teszel, miért az a hivatásod, ami, és egyáltalán minek is végzed még mindig? Hol van a térkép, ami Istenhez vezet, ami megmutatja az élet lényeges állomásait? Hol van a térkép, ami megmondja, mi a helyes sorrend, és hogyan is kellene neked vezetned az életedet? Hol van a térkép, hogy mit akartál az élettől, mik voltak az álmaid, és egyáltalán Isten mit tervezett veled? Elveszett? Megtalálható még? 

És Isten reményteljesen bólint feléd: „Itt van nálam, amit keresel. Itt van a térkép, a minden értelme, a régi tűz, az első szeretet, a lelkesedés, a világos cél, a merész álom. Itt van nálam, és szeretném, ha visszaadhatnám neked. Nem akarom, hogy ínségre juss, én gazdagnak akarlak látni, igazán gazdagnak. Azt szeretném, ha telve lennél a munka tapasztalataival, ha megalkotnád és megtartanád magadban a helyes fontossági sorrendet, ha újraéledne benned a régi találkozásunk emléke, és újból meglátnád azt, amit én álmodtam veled. Azt szeretném, ha újból, ha igazán megtalálnál engem. És akkor nem fog fájni a hegymenet. Nem lesz könnyű a túra, de én veled leszek. Velem érsz fel a csúcsra, velem leszel győztes.”

Hát ragadd meg Isten feléd nyújtott kezét ma reggel, és kezdd el újra, elölről a túrát Vele, a régi, megtalált térképpel kezedben!