hétfő, április 12, 2010

Isten ígérete

"Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok!"
Malakiás próféta könyve 3:6

13 éves kamaszodó nagyfiamnak egyik tanára nemrégiben – reá panaszkodva - azt mondta: „Larion, Larion, miért nem vagy olyan, mint régen?” (Erre az egyik nebuló az orra alatt csak ennyit reagált: „Hát, hogy lenne újból kisgyerek…?”)

Valószínűleg életünk egyik legnagyobb kihívása, hogy a környezetünkben élők (s persze mi magunk is) folyamatos változásával lépést tudjunk tartani. Mennyire rutinszerűvé válnának emberi kapcsolataink, ha minden szerettünk, barátunk minden nap, ugyanazt az arcát, vagy legalább is tulajdonságait „hozná”?! No, valószínűleg azt se bánnánk, hogyha nekünk se kellene felfedeznünk önmagunk „árnyékos” oldalait…!

A hit útján járva igazán megdöbbentő az, amikor Istennel kapcsolatban fogalmazódik meg bennünk a kérdés: „Uram, miért nem vagy olyan, mint tegnap…?” Különösen életsorsunk jellegzetes alakulása során merülhetnek fel ilyen jellegű kérdéseink. S talán az orrunk alatt, mi is csak annyit kérünk: „Kérlek, légy újból olyan, mint tegnap…!”

Nos, Isten válasza ma: „Én, az ÚR, nem változtam meg…!” Az Igével találkozva, Istennel beszélve, Vele élve - valójában arra döbbenhetsz rá, hogy Isten tettei, cselekedetei váltakozóak, de Személye, Lényének lényege – állandó! Az ember közösségére vágyó, vele együtt élni akaró Isten ő!

Érdekes, bennünket pedig „Jákób fiai”-nak nevez az Ige: „a csaló fiainak”! Ez nem túl hízelgő…! Megrázó diagnózis! Jó lenne, ha Isten által – ma inkább „Isten fiai, gyermekei” lehetnénk!

„…Minden múlandó ami körülvesz,
beláthatatlan, rejtélyes titok.
Csak egyet tudok, csak egyet érzek:
Te örök vagy, én mulandó vagyok.

Tárd fel előttem mit szívem nem ért:
Homály, kétkedés, be ne fonjanak.
Töltse be szívemet a drága szó:
Ne félj fiam, én megváltottalak!”

(Páskulyné Kovács Erzsébet: Én megváltottalak - részlet)

A Krisztussal járó élet titka – a változatlan jellemű Isten személyében van, és ezért hálaadással indulhatsz a mai napnak!