hétfő, május 25, 2009

Ne vess el, Istenem!


„Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!”

Zsoltárok könyve 51:13

„Nem a pénz számít. Mi a bizalmat többre tartjuk.” Sokféle helyzetben elhangozhat egy ilyen mondat. Legyen szó üzleti életről, baráti, családi, vagy hittestvéri kapcsolatokról – időnként lehetnek problémák. Kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy egyik legdrágább kincsünk kerül veszélybe. Az a bizalmi tőke, amit ha egyszer eljátszunk, nagyon nehéz újra visszaszerezni.

Dávid épp most játszotta el ezt a bizalmi tőkéjét Istene előtt. Nátán szembesíti bűnével, amit nem lehet és nem is érdemes tagadni. Isten sem a magyarázatra kíváncsi. Jól ismeri Dávid értékeit, képességeit, és gyenge pontjait is. Tudja, hogy még az is elbukhat, aki áll, mert a bűn magva mindenkiben ott rejtőzik. Dávid könyörgésében részletes beismerő vallomást tesz, és Isten kegyelmét, megtisztítását kéri.

De még ennél is többet. Többnyire nem ezt a mondatot szoktuk idézni az 51. zsoltárból, mégis a bűnbánó ember belső küzdelmének a lényegét ragadja meg. Mert a bűnbánat lényege, hogy rádöbbenjünk a bűn Istentől eltaszító hatására. Dávid szeretne megtisztulni, új lehetőséget kapni, de nem csak azért, hogy valahogy jól jöjjön ki a történetből, hanem mert fél, hogy bűne végleg elszakítja Istentől.

Ha Isten valakit elküld színe elől, ha feladja a lélek megmentésért való fáradozását, az ember élete menthetetlen. Amíg Isten jelenlétébe fogad, van reménységünk, addig még van kegyelem. Emlékeznünk kell arra, hogy Isten bizalmát is el lehet játszani. Felfoghatatlan a kegyelme és hosszútűrése, de mindannyiunk érdeke, hogy a bűnt komolyan vegye.

Urunk nem küld minden egyes „bűntettünk” után prófétákat, hogy figyelmeztessen és megtérésre vezessen. Prófétai, igei üzenete mégis naponta hallható lehet a Lélek által, aki még hatékonyabban győz meg bűneinkről, mint bármelyik ember. A töredelmes és megtört szívet pedig nem veti meg Isten!