péntek, május 22, 2009

A kísértésben kitartók öröme

„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart;
mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját,
amit az Úr ígért az őt szeretőknek.”

Jakab 1:12

A sötétség erői veszik körül az embert, hogy eltakarják szeme elől Jézust. Olykor nem tehetünk mást, mint bánattal és megdöbbenéssel telten várjuk, míg a felhő elvonul. Ezek az időszakok néha borzalmasak. Reményünk meghiúsul, és kétségbeesés kerít hatalmába minket. Ezekben a rettenetes órákban meg kell tanulnunk bízni és teljesen az elfedező áldozat érdemére hagyatkozni. Tekintsünk a megfeszítette és feltámadt Üdvözítő érdemeire! Ha ezt tesszük, soha el nem veszünk. Soha! Könnyű erősnek lenni a kegyelemben akkor, amikor fény árad az ösvényünkre. Amikor viszont körülvesz bennünket a homály és sötétég, és türelmesen kell várakoznunk a reménységben, olyan hitre és átadatottságra van szükségünk, amely megkívánja, hogy akaratunk elmerüljön Isten akaratában. Túlságosan hamar elcsüggedünk, és szívünk mélyéből kérjük a próba eltávolítását, ahelyett, hogy türelemért és kegyelemért könyörögnénk a próba elviseléséhez és a győzelem kivívásához.

Akik teljes szívvel, lélekkel és értelemmel fordulnak Istenhez, nyugodt biztonságra lelnek Őbenne… Isten ismeri szükségleteinket, és azt is tudja, hogy mit vagyunk képesek elviselni. Az általa megengedett próbák és nehézségek elhordozásához kegyelme által erőt ad. Szüntelenül azért imádkozom, hogy egyre közelebb lehessek Istenhez.

A szerető Isten igyekszik kifejleszteni bennünk Lelkének drága ajándékait. Megengedni, hogy zaklatás és nehézség érjen minket, de nem átokként, hanem a legnagyobb áldásként. Minden kísértés, amelyek ellenállunk, minden bátran elviselt próba új tapasztalattal gazdagít, és elősegíti jellemünk építését. Aki isteni erővel ellenáll a kísértésnek, az az ég és Föld előtt Krisztus kegyelme hatékonyságát nyilatkoztatja ki.

Akik Isten vezetésére bízzák, és szolgálatára szentelik életünket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a problémánk, biztos tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen elhagyatottak vagyunk is, együttérző barátunk van. (Ellen Gould White, Isten csodálatos kegyelme, Advent Kiadó, Budapest, 2003. 114.o.)