csütörtök, május 21, 2009

Isten előtt nincs lehetetlen

„Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges."
Máté evangéliuma 19:26

Egy gazdag és gyermekkorától fogva hívő fiatalember ment oda Jézushoz. Afféle „nemlehetrólarosszatmondani”-típus. Köztiszteletnek örvendő, makulátlan életű, jóra, szépre, igazságra vágyakozó ember. Nem olyasféle, aki csak áhítozik a nemes életre, tudja ő, hogy mi a jó, de sohasem sikerül a gyakorlatot pontosan az elmélet méretére szabni. Nem! Ő éli azt, amit mond. Magasra teszi a mércét, de el is éri azt. Múltja, jelene és jövője folt nélküli. Ráadásul nemcsak áhítozik isteni áldások után, hanem azok megfogható és megszámolható módon, folyamatosan áradnak az életében. Egy igazán irigylésre méltó ember.

Ez a férfi egy kérdéssel a szívében érkezik Jézushoz, amelyből kitűnik, hogy ő nem vár el ingyen semmit, nem akarja a dolgok könnyebbik végét fogni. Úgy tudja, hogy örök életet, amelyet nem árulnak a sarki piacon, hanem csak Istentől lehet megkapni, elnyerni kell, melyben fontos szerep jut az ő tetteinek. Jézus nem utasítja el, és arra a törvényre irányítja a figyelmet, ami a Tízparancsolatból az emberek egymás közötti kapcsolatának szabályozója. A férfi csalódott válaszából az tűnik ki, hogy Jézustól valami olyant tudott meg, aminél már gyermekkorában is többet ismert. Mégis érzi, hogy kell lennie egy válasznak, ami valódi kihívást jelent neki, amit nem becsukott szemmel, ösztönösen tesz, hanem igazi erőkifejtés szükséges hozzá.

Jézus az előbbi, mindenkire érvényes kőtábla-parancsolatoknál sokkal egyszerűbb, kéttételes kérést intéz hozzá, amely mellé egy hatalmas ajándékot ígér: add el a vagyonodat, kövess engem és kincsed lesz a mennyben. A férfi elnémul, csak a távolodó hátából következtethetünk a szívében meghozott válaszára. Ennél talán egy kicsivel kisebb áldozatot szeretett volna maximálisan az örök életért meghozni. Ezzel a reakcióval ellentmondott annak az igényének is, hogy ő maga szeretne valamit az üdvösségéért tenni.

Jézus a tanítványokhoz fordult és egy megdöbbentő törvényszerűséget osztott meg velük: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni. Sokszor hallani egy magyarázatot erről a mondatról, úgy, hogy volt Jeruzsálemben egy kapu, ahova a tevék nagy nehézségek árán, csak térdepelve tudtak bemenni. Ez azonban minden alapot nélkülöz. Jézus a tű lyukjáról beszél és valódi tevéről, az ottani ember legnagyobb elképzelhető állatát és a legkisebb nyílást hozta kapcsolatba egymással.

A tanítványok azonnal értették a hasonlat képtelen voltát, hiszen még egy katicabogárnak is csoda lett volna átjutni a tű fokán, nemhogy a tevének. Megrémülve kérdezték Jézustól, hogy ebben az esetben van-e egyáltalán valakinek esélye. Jézus megérti a tanítványok félelmét, mert embereknél ez valóban lehetetlen - mondta, de van egy olyan ajándék, ami túl hatalmas ahhoz, hogy mindig a szemünk előtt legyen, mégpedig, hogy Istennél minden lehetséges. Egyetlen dolgot tehetünk: kevesebbet foglalkozunk azzal, hogy mi mit tehetünk magunkért, de foglalkozunk Azzal a Valakivel, Aki mindent megtehet értünk...