Madártávlatból

"És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük."

Az élet sokszor kuszának tűnik és logikátlannak. Eltervezünk dolgokat, de másként alakulnak az események, s a terveinkből semmi nem valósul meg. Csalódottak, szomorúak vagy keserűek és dühösek vagyunk, s nem értjük miért alakultak így a dolgaink. Milyen könnyen és hamar megkörnyékez minket a gondolat: Isten elhagyott, nem szeret…
Pedig, ha megláthatnánk egy más perspektívából az életünket, ha egy kicsit távolabbról, és magasabbról nézhetnénk az utunkat, akkor észrevennénk egy rendező elvet. Istennek van egy határozott célja az életünkben. Meg akarja velünk ismertetni önmagát, hogy az ő szeretete töltse be a szívünket. Minden, ami történik valamiképpen ennek a szolgálatában áll. A nehézségek és bajok meghívások arra, hogy közeledjünk hozzá, keressük őt és bízzunk benne. A környezetünkben levő emberek hiányai, küzdelmei pedig meghívások a szeretet gyakorlására, az irgalmasságra és együttérzésre. Amikor felfakad a szívünkben az őszinte szeretet, akkor elérte a célját, ami nem más, mint helyreállítani a megszakadt kapcsolatot. Ha a szívünkben szeretet van, akkor Krisztus van bennünk, mert „Isten a szeretet” (1János 4.8).
Legyen áldott a napod!