Isten válaszol

"Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” 

“A szokásosat kérem!”
Mindig tetszett ez a mondat. Látva a filmekben, amikor a főhős belép a megszokott kávézójába, éttermébe, bárjába, és csak annyit mond: “A szokásosat!” és a pincér máris tudja, mire gondol — Mindig is arra vágytam, hogy megtapasztaljam, milyen is ez. Csak bemenni a kedvenc kávézómba, köszönni a pultosnak, és ő rögtön tudja, hogy mit is szeretnék. Persze ahhoz, hogy az ilyen valóban megtörténhessen, az ember hónapokig, évekig kell ugyanarra a helyre járjon, találkozzon ugyanazokkal az emberekkel, rendelje ugyanazt a kávét. Ennek olyan megszokásnak kell lennie, ami beleég az ember mindennapjaiba. Jó volna csak annyit mondani "a szokásosat!"

Kicsit olyan ez, mint az egymás mondatait befejező házaspárok. Nincs is szebb annál, mint amikor egy pár elért kapcsolatának arra a szintjére, hogy már meg se kell szólalniuk, és tudják, hogy mire gondol a másik. Vagy amikor egyszerre jut eszükbe, és mondanak ki egy szót, egy mondatot, vagy ugyanúgy reagálnak le bizonyos szituációkat. A Szentírás az Isten és az ő egyháza közötti kapcsolatot úgy írja le, mint a vőlegény és a menyasszony közötti kapcsolatot. Erre a képre emlékeztet bennünket az Ézsaiás próféta könyvében olvasható, bátorító üzenet is. 

Így hát amennyire igaz a párkapcsolatokra, ugyanannyira igaz az Istennel való kapcsolatunkra is: csak akkor alakulhat ki egy olyan kötelék, ami lehetőséget ad egymás gondolatainak "olvasására", ha azt tudatosan építjük fel. Napi szintű, tudatos kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy egymás ki nem mondott szavait is megértsük. Isten pedig arra vár, hogy ezt a kapcsolatot vele is kialakítsuk.

Ahhoz, hogy valami megszokottá váljon, hetek hosszú soraira és sok gyakorlásra van szükség. A legutóbbi kutatások — a régi nézettel ellentétben — nem 21, hanem sokkal több, 66 napot neveznek meg, amennyire szüksége van, hogy a jó — vagy rossz — szokások beégjenek az idegpályáiba. Így hát ahhoz, hogy az emberekkel és Istennel megélt közvetlen, mély bizalmi kapcsolataink kialakulhassanak, nekünk is többre lesz szükség, mint egy-két alkalomra.

Isten készenlétben áll, hogy amikor kéred, válaszoljon. Sőt! Mint aki sokkal jobban tudja, hogy mire van szükséged, mint te magad, kész arra, hogy már akkor válaszoljon neked, amikor te még meg sem szólítottad őt. Még nem kérted, de ő már megadja a választ. Ehhez azonban már ma el kell kezdened kialakítani azt a mély kapcsolatot, amire Isten születésed óta vár. Nem érdemes várni, ideje elkezdeni felépíteni ezt a szoros köteléket.

Isten kész arra, hogy “a szokásosat” adja nekünk mindig: azt, amit még csak kérni se volt lehetőségünk, már akkor, amikor mi még meg se szólaltunk.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet