Kegyelemből


"Nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által.”
Tituszhoz írt levél 3:5

Nemrég bevetettük a kis konyhakertünket mindenféle zöldséggel, mert szeretnénk, ha nyáron a saját termésünkből főzhetnénk-süthetnénk a sok finomságot. Persze a kertészkedéshez nem sokat értünk, és éppen ezért amikor néhány héttel később már láttuk a kis zöld leveleket és a felfelé ágaskodó hagymaszárakat, borzasztó boldogok voltunk, és meglepettek, hogy “jé, nem is olyan nehéz ez”.
Ha ugyanerről a folyamatról egy biológust kérdeznénk meg, ő már nem így látná a helyzetet. Ő elmondaná nekünk, hogy ahhoz, hogy az apró retekmagból, ami kisebb, mint egy borsszem, egy akkora gyökér legyen, amit három étkezésen keresztül fogok enni egy forró nyári napon, rengeteg biológiai és kémiai folyamatnak kell végbe mennie. Vízre, táptalajra, és különféle anyagokra van szüksége, éppen megfelelő arányban és időben. A biológus válaszára egyszerre az, ami olyan egyszerűnek tűnt a laikus szemlélő számára (ez vagyok én) hatalmas csodává válik. Az valóban igaz, hogy nem ültünk ott a borsószemek mellett, és adagoltuk kis pipettákkal a fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat, de ettől még bonyolult, és emberi értelemmel gyakran felfoghatatlan folyamatok kellettek, és azoknak mind a maguk idejében kellett bekövetkezniük.

Ugyanez a helyzet az üdvösségünkkel is. A Bibliában egyre-másra találunk utalást arra vonatkozóan, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember visszakaphassa az Isten által nekünk ajándékozott, majd elveszített örök életet. Jézus azt mondja: "Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Márk evangéliuma 16:16) és hogy “én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (János evangéliuma 14:6) Érdekes módon arra viszont nem találunk utalást sehol, hogy a tetteink lennének azok, amik segítségével kiérdemelhetnénk Isten jóindulatát. Nem is véletlenül nem találunk erre utalást. Jótékonykodhatunk egész életünkben, és önfeláldozóan adhatunk a rászorulóknak, olyan jellemtulajdonságokat fejleszthetünk ki, mely a leghűségesebb buddhista szerzeteseket is megszégyeníti, ha ez mind nem párosul az Istenbe vetett bizalommal, és azzal, hogy Jézus Krisztus halálára támaszkodunk az üdvösségünket illetően, a Biblia tanítása szerint nem nyerjük, és nem nyerhetjük el az örök életet.

Ha ott térdeltem volna naphosszat a kis hagymakezdemények mellett, és adagoltam volna nekik a vizet és a tápszert, sem valószínű, hogy gyorsabban, vagy szebben nőttek volna, hiszen ez már nem rajtam múlik. A mag minőségén, a föld tápanyagtartalmán és az időjáráson múlhat, de a tetteimen semmiképpen nem. Isten is elvetett belénk egy magot, méghozzá az “Isten országának” magját, ami minden szívben kihajthat. Ehhez a növekedéshez pedig nem a tetteim, kizárólag Isten irgalma és a Szentlélek munkája szükséges. Ezt hívják kegyelemnek.