Az önkéntes adakozás öröme


És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívből, önként adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagyon megörült. (1Krónika 29:9)

Valaki egyszer ezt mondta: „az ember pénztárcája tér meg utoljára.” Értette ez alatt azt, hogy sokkal könnyebb elfogadni és gyakorolni a Biblia bármelyik tanítását, kivéve a tized és az adakozásra vonatkozókat. Valószínűleg igaza volt, hiszen igencsak anyagias világban élünk. Akinek pénze van, nagyon sok mindent megvásárolhat magának, szemeben azokkal, akinek nincs, vagy csak kevés van belőle. Tudjuk persze azt is, hogy az élet igazi értékei pénzen nem vásárolhatók meg, mint például: szeretet, öröm, békesség, hűség, hit, egészség, élet stb.

Mi köze van akkor pénznek a hithez, Istenhez? Látszólag semmi, hiszen a hit Istennel kapcsol össze, lelki dimenziók felé irányul, az örökkévalóság távlataiban gondolkodik. A pénz ezzel szemben materiális irányultságú, rövidtávú célok megvalósítására való, földi dolog. Mégis a Szentírás több helyen beszél a pénzről, tanít annak helyes felhasználásáról, a hozzá való helyes viszonyulásról. A pénz ugyanis nagyon alkalmas arra, hogy közénk és Isten, valamint közénk és embertársaink közé álljon. Sokan anyagi javaikban látják életünk biztonságát, ezért mindent megtesznek azért, hogy biztonságérzetüket a tőlük telhető legjobb módon biztosítsák. A pénz iránti helytelen viszonyulás azonban menthetetlenül tönkreteszi kapcsolatainkat. Ezzel szemben a pénz helyes kezelése rendkívül jó eszköz lehet arra, hogy kapcsolatainkat megerősítsük. A Szentírás arra szólít fel, hogy tanuljuk meg a helyes pénzkezelést. Legyünk urai pénzünknek és ne a pénz uralkodjon rajtunk!

Pénzzel nem vásárolhatjuk meg az üdvösséget, vagy nem nyerhetjük meg Isten bizalmát, barátságát, ugyanis Istennek egyáltalán nincs szüksége a pénzünkre. Nekünk van szükségünk arra, hogy tizedünkkel és adományainkkal kifejezzük és rendszeresen emlékeztessük magunkat arra, hogy hisszük biztonságunk, életünk és örök sorsunk egyedül Istentől függ. Hisszük, hogy Ő gondunkat viseli minden körülmények között, biztonságunkat az Ő kezébe helyezhetjük, egyedül csak Tőle függ az életünk, nem pedig az anyagiaktól.

A mai szöveg azért nagyon érdekes, mert a nép és a király örült, miközben saját pénzüket odaadták Isten háza építésére. Általában akkor szoktunk örülni, amikor pénzt kapunk és gyarapodnak anyagi lehetőségeink, nem pedig amikor kiadásaink vannak. Miért volt akkor olyan nagy öröm a nép és a király szívében? Azért, mert önzetlen adakozásuk kifejezője volt Istenben való hitüknek és hálájuknak. A szívből jövő adakozás ugyanis minden esetben kísérője az Isten iránt érzett szeretetünknek és hálánknak. Az őszinte szívből jövő adakozás alapja Isten megtapasztalt jósága, szeretete és kegyelme. Az őszinte hálaérzet nélküli adakozásnak nincs értelme: „…ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. (1Korinthus 13:3)

Imádkozz ma azért, hogy felismerd Isten irántad tanúsított szeretetét, gondoskodását és kegyelmét. Aztán engedd, hogy ennek okán a szívedben ébredt hála egész valódat és javaidat Isten szolgálatába állítsa.