Isten kegyelmében bízva

„De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.





„Még nem láttam boldog keresztényt...” Mondta ezt nekem egyszer egy egyetemi hallgató. Majdnem jó barátok voltunk, de az érdeklődési körünk, egy kicsit különbözött. Lediplomáztunk, és elváltak útjaink és majd egy év múlva újra találkoztunk véletlenül. Akkor már én teológiát tanultam. Meg örültünk, hogy megláttuk és megismertük egymást, beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Egyszer hirtelen témát váltott és azt kérdezte, hogy csinálom, hogy én sosem aggódom semmiért? Mert ő mindig aggódik és ez nagyon stresszeli őt. Magamban azt gondoltam: ha látnád, hogy mennyi minden miatt aggodalmaskodok, akkor most nem ezt kérdeznéd, hanem együtt aggódnánk tovább. Folytatta: „emlékszem mikor a záróvizsgán is voltunk, te olyan nyugodt voltál.”

Tényleg nyugodt voltam, mert megtanultam, amit csak tudtam, minden tőlem telhetőt megtettem, többre nem voltam képes.

„Egészen ijesztő volt, mennyire nyugodt voltál, de azóta is sokszor is eszembe jutsz”, mondta. Erre elmondtam, hogy belül egyáltalán nem voltam annyira nyugodt, mint ahogy tűnt, sőt izgultam, de tudtam, hogyha Isten nem segít nekem, akkor az izgalom miatt el fogok rontani mindent. Ezért akkor sokat imádkoztam, ez segített, és valójában köszöntem ezt a fajta megerősítést.


Remélem már az életben volt neked is szerencséd megtapasztalni azt, hogy amikor az Úrra bízzuk a dolgok működését, akkor egészen más közérzetünk lesz. Ezért is nagyon bíztató ez a mai szöveg.