Hit és kegyelem


Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.”


Először a tagadás: Nem! Nekem semmi bajom! Még hogy én tisztátalan? Csak összeettem valamit, vagy kicsit felfáztam, de semmi komoly. Holnapra elmúlik.

Aztán az értetlenség: Uram, miért pont velem történik mindez? Miért nem gyógyítasz már meg? Meddig kell még szenvednem? Hát olyan nagy bűn az, hogy kicsit jól akartam magam érezni?  

Az alkudozás: Jó tudom, nem kellett volna megtennem. De már nem tudom visszacsinálni. Viszont, ha meggyógyulok, minden nap ott leszek a zsinagógában, a vagyonom felét a szegényeknek adom, az árvákat és özvegyeket segítem, varrok, főzök, mosok, csak gyógyíts meg Uram!

Néhány kétségbeesett próbálkozás: Doktor úr, már csak önben reménykedem! Mondja, mit tegyek? Bármilyen szérumot megveszek, a legképtelenebb gyógyszert is kipróbálom. A világ végére is elzarándokolok. A gyógyulásért mindenről kész vagyok lemondani.

A beletörődés: Tizenkét év. Semmi javulás, semmi enyhülés, semmi remény. Én már örökre számkivetett maradok.

Végül a hit érintése: „Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.” (Máté 9:21)

Igen, a hit volt a kulcs, mely megnyitotta a vérfolyásos asszonynak a kegyelem ajtaját, amit bezárt a bűn tagadása, amit nem nyithatott ki a ’miért’-ek tömkelege, sem a régmúlt, sem a megígért érdemszerző cselekedetek, és ami ellenállt minden emberi erőlködésnek.

Ha a kegyelemhez vezető hit kulcsára vágysz: „Jöjj, keress és találj! A menny gazdag tárháza nyitva áll és mindenki számára ingyenes. Gyere alázatos szívvel, és ne gondolj arra, hogy valami jótettel ki kell érdemelned Isten tetszését, vagy jobbá kell tenned magad mielőtt Krisztushoz jössz. Nincs erőd arra, hogy jót tegyél önmagadtól, és állapotod megjavítására sem vagy képes.” (E.G.White - Szemelvények)

Gyere, ahogy vagy, „Bízzál, a te hited megtartott téged!” (Máté 9:22)