kedd, április 25, 2017

Hála és dícséret

„Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges, 
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel...”


Zsoltárok könyve 92. fejezet 2-3. verse.



Olvassuk el az egész zsoltárt! Nem hosszú és megéri! A zsoltáríró a középpontba Isten igazságos és nagyszerű kormányzását helyezi. Amikor a „Felséges” szót említi, a Kánaánban az istenek királyát jelentett. Isten hűségét mindenkor hirdetni kell! Nappal és éjjel egyaránt. Az ókori keleti ember felfogása szerint, amikor az éj leszállt, elkezdtek munkálkodni az ellenséges hatalmak. Ez a zsoltár éppen arról beszél, hogy az Úr, nem csak nappal Úr, hanem mindig!

Hittan órán a gyerekek egyszer megkérdezték: „Mit csinál az Úr nappal?” Kérdeztem vissza: „miért, szerinted mit csinál éjjel?” Érkezett a válasz: „éjszaka ugye alszunk, és valakinek vigyáznia kell ránk, de nappal, amikor felkelünk akkor már nincs sok dolga velünk, mert a szüleink vigyáznak ránk...” Aranyosak, de a gondolkodásuk eltérést mutatott az ókori keleti emberéhez képest, vagyis éjszaka megvan az Úr dolga, de nappal nincs szükség rá. Ez a gondolkodásmód nemcsak a gyermekeket jellemzi. A sok teendő között, néha még imádkozni is elfelejtünk, és talán csak este szánunk néhány percet az Úrra addig, amíg aztán álomba nem merülünk a fáradtságtól. De ki adott erőt, hogy egész nap tudj dolgozni? Ki adta az egészséget, hogy tudj tenni valamit, bármiről is legyen szó? Kinek köszönheted meg azt, hogy ma reggel is kinyithattad a szemed? Sok dolog, amelyet természetesnek tartunk.


Legyen gondunk arra, hogy foglalkozzunk a lelki egészségünkkel a mai nap is, aminek szervez része a hála, mert jó hálát adni!