hétfő, június 06, 2016

Félelem nélküli szeretet


Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.
1János 4:17-18


Életünk talán legnagyobb terhe a félelem. A bűn megjelenése óta kísér bennünket, hiszen már Ádám is ezzel indokolta az elrejtőzését Isten elől. Sokféle formát ölt: aggodalmaskodást és szorongást a jelentől és a jövőtől, de még a végső ítélet örömhíre is hathat fenyegetően, ha nem készültünk fel rá.

Bármilyen formát öltsön is azonban a félelem, a végső oka mindig ugyanaz, ti. az Istenben bízni tudás hiánya. A bűn foszt meg ettől bennünket, és ehhez már a hétköznapi élet ún. kis dolgaiban tanúsított engedetlenség is elég. A mai napod is hozhat újabb rossz tapasztalatokat, de indulhatsz az ellenkező irányba is, amerre a tékozló fiú indult: újabb bűnök elkövetése helyett inkább a régieket rendezd Istennel, megbékélve Vele, elfogadva és viszonozva szeretetét. Így tökéletessé válhatsz a szeretetben, ami az ígéret szerint ki fogja űzni a félelmeket az életedből, mert újra tudsz majd bízni Istenben, és Rá hagyatkozni. Ma merre indulsz? Ez a te döntésed. Kár lenne egyetlen napot is Istentől távol, a félelem világában elvesztegetned!

Luther átélte a visszatalálás és a félelemtől való szabadulás felemelő tapasztalatát. Ellen G. White így jellemzi tömören a személyét: „nem ismert más félelmet az istenfélelmen kívül” (A nagy küzdelem – 111.o.). Vagyis az egyedül egészséges „félelem”, az Isten iránti teljes, feltétlen tisztelet, hódolat és szeretet (l. „első és nagy parancsolat”), minden más félelmet kioltott az életében. Megpróbáló körülményei közepette sem adta jelét félelemnek, és ez nagy dolgokra tette alkalmassá.

Ki ne vágyna ilyen élettapasztalatra? Egyedül rajtad múlik, hogy részesülsz-e benne.