Türelem
„Az ember okosságát
türelmén lehet lemérni, és becsületére válik, ha a hibát el tudja nézni.”
/Káldi Neovulgata/
(Példabeszédek
könyve 19. fejezet 11. vers)
Mondd csak, te
hogy állsz a türelemmel?
Próbálsz
türelmes lenni, de reggel elaludtál és épp a legnagyobb dugóba kerülsz. Aztán a
késés miatt a munkahelyen a leszúrás mellé már megint valami alja meló jut rád,
és bent kell maradnod túlórázni, amit meg se fizetnek…
Próbálsz
türelmes lenni, de mikor már több órája vársz a sorodra a hivatalban, vagy rendelőben
ahova időpontra jöttél, és látod, hogy mások minden gátlás nélkül megelőznek és
bemennek előtted…
Próbálsz
türelmes lenni, de mikor már annyiszor kérted Istentől, hogy segítsen, hogy
mutasson utat, hogy adjon egy társat, valami jelet, hogy mi a célja az
életeddel, de semmi válasz...
S tudom szerény
vigasz, hogy mindannyian hasonló cipőben járunk, S előbb vagy utóbb mindenkinél
elpattan egyszer a cérna, eljön a pillanat, hogy nincs tovább, mikor elfogy a
türelem.
S mit tehetsz, ha
mindezek ellenére szeretnél türelmesebb lenni? Először is jegyezd meg, a
türelem nem tétlenség, hanem folyamatos növekedés.
Ahogy a kertben
minden erőlködés nélkül egymás után kibújnak, majd virágoznak és termést
érlelnek a növények.
Ahogy egy
csecsemő, aki először csak bömböl magatehetetlen, majd ahogy naponta növekszik,
csúszik, mászik, majd felhúzza magát, s jó pár fenékre esés után elkezd egyedül
totyogni.
Igen, a türelem
nem más, mint szemben a mai ’azonnal’ világgal elfogadni, megtanulni Isten és a
dolgok valódi időrendjét. Hogy nem előbb és nem később, hanem mikor ’eljön az
idő teljessége’.
Így kérjük ma
együtt:
Uram, segíts
elfogadni azt, amin változtatni nem tudok, és adj erőt, hogy feladás nélkül
megtegyem, ami rajtam áll.
Kérlek, érleld
bennem a türelem lelki gyümölcsét!