hétfő, április 20, 2015

Háborús sebesültek

Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, népem fejedelmének: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába.”
Királyok második könyve 20:5

Ezékiás, Júda királya megbetegedett. Úgy tűnt, hogy nincs kiút, meg fog halni. Amikor ezt megtudta, Istenhez fohászkodott, életéért könyörgött és sírt. Isten meghallgatta és Ézsaiás próféta által közölte vele a jó hírt: meg fog gyógyulni, tizenöt évvel tovább fog élni. Micsoda örömhír egy halálos kimenetelű betegségben szenvedőnek! Ezékiás könyörgött és Isten meghallgatta. De vajon mindig ilyen egyszerű a gyógyulás?

Hányan vannak, akik gyógyíthatatlan betegségük gyötrődésében csak erre az egy mondatra vágynak: „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél, meggyógyítalak!”

De a várva várt mondat nem hangzik el, a hőn óhajtott gyógyulás nem következik be. Miért? Miért van annyi betegség? Miért nem gyógyul meg mindenki, aki őszintén könyörög Istenhez?

Hogyan dolgozhatja ezt fel egy keresztény?

Bibliai nyelveket tanító teológiai tanár volt. Szeretett hallgatói társaságában lenni, és mindig örömmel tanított. Egyszer aztán pár hétre eltűnt. Mint később kiderült, szklerózis multiplexet állapítottak meg nála. Helyettesítő tanár érkezett az egyetemre, hogy ideje legyen átgondolni, hogyan tovább. Néhány hét elteltével visszatért, és pár évig tanított még, a vége felé már tolókocsiban. 
De annyira rohamosan romlott az állpota, hogy ott kellett hagynia hőn szeretett hallgatóit és az egyetemet, hogy családja körében, visszahúzodottan éljen. Amikor egy alkalommal meglátogatta egy lelkész, a tanár így nyilatkozott: „Minden háborúban vannak sebesültek. Egy nagy küzdelem folyik a világegyetemben a jó és a gonosz erői között. Én ennek a harcnak vagyok az egyik sebesültje.”

Milyen más így gondolni egy betegségre! Nem csökkenti a fájdalmat, a szenvedés érzését, a látszólag meg nem hallgatott ima miatti csalódásunkat, de segít más oldalról megközelítenünk ezt a kérdést. Egy hatalmas küzdelem áldozatai vagyunk, s tudjuk, hogyan fog lezárulni ez a háború. Ha az ellenség sebesített is meg, királyunk magához vesz és bekötözi sebeinket. Lehet, hogy gyógyulásunk gyorsan bekövetkezik, mint Ezékiás esetében, de az is lehet, hogy megmaradnak a sérülések, sőt előbb-utóbb halálunkat okozzák.


Mindnyájan sebesültek vagyunk. Ki itt, ki ott vérzik. Kiáltsunk segítségért és kérjük a legnagyobb katonai orvost, gyógyítsa be sebeinket, de ne csak a külső sérüléséket, hanem legfőképpen a belsőket!