szerda, december 17, 2014

A váltságdíj kötelez



„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.”
 (Korinthusbeliekhez írt első levél 6. fejezet 19-20. vers)

Nemrég az interneten olvastam egy érdekes hirdetést. „X utca y számú ház elől eltulajdonított z márkájú kerékpáromat, 100.000Ft-ért visszavásárolnám…”

Aztán elgondolkodtam, azon, hogy mi visz rá valakit, hogy az elvileg tulajdonában levő, használt, sőt azóta talán már sérült biciklijéért ismét ennyi pénzt adjon, ahelyett, hogy egy új kerékpárt vásárolna?

Bizonyára különösen erős érzelmi szálak fűzik a bringához, vagy ahhoz a valakihez, mondjuk a gyermekéhez, - hiszen a hirdetésből nem egyértelmű kié a kerékpár - akinek visszavásárolná.

Ez pedig nem más, mint ahogy a lexikonok a megváltást definiálják: „(lat. redemptio, a redimo, 'visszavált, -vásárol' igéből): 1. a szó eredeti értelme szerint korábban birtokolt, majd eladott, elzálogosított, elveszített érték visszavásárlása.”

Ám a Jézusban megnyilatkozó megváltás valami más. Hisz, tény, amit szeretünk azt megpróbáljuk visszaszerezni, de ki akarna visszavásárolni egy szakadt ruhát, egy törött bögrét, egy penészes kenyérdarabkát, vagy a kidobott ételmaradékot?

Szeretteinkért, barátainkért képesek vagyunk komoly áldozatot hozni, akár kezességet vállalni, de ki váltaná meg az ellenségét? Ki adna feltétel nélkül bármit is annak, aki gyűlöl, aki keresztbe tesz, ahol tud, stb.?

Mert, ahogy Pál írja: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm.5:8)

Mai igénk, több kérdéssel szembesít, melyre minden nap keresem a választ: Milyen értéket látott bennem, ha kész volt meghalni értem? Ki vagyok én, hogy ennyire szeret?

De egyet tudok, ahogy én nem hagyom ott a boltban a megvásárolt terméket, úgy Ő sem hagy itt, mert megvásárolt. És „törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem.” (Fil.3:12)