szombat, április 12, 2014

Biztos úton




"Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli."
Zsoltárok 37:23 

Az út õsidõktõl fogva az emberi élet szimbóluma. Úgy tûnik, a biztos út azonban csupán illúzió. Világunk egy hatalmas labirintushoz hasonlít leginkább, ahonnan mindenki keresi a kijáratot, de senki sem találja. Születésünkkor beléptünk egy ajtón, aminek helyére épp úgy nem emlékszünk, mint az elsõ két, három évünkre. Aztán, ahogy eszmélni kezdünk embereket ismerünk meg, néhányukban hosszabb-rövidebb idõre társakra lelünk, míg másokkal csak a keresztezõdésekben találkozunk. Tudjuk, sokan járták már elõttünk ennek az építménynek végtelennek tûnõ utcáit és sejtjük utánunk is következnek még egy páran. De hogy mi végre, ki tudja azt? Vannak tanítók arra esküdve, hogy végül minden út és azok minden variációja egy közös ponton találkozik és ha elég sokan összegyûlünk ott, a megfelelõ pillanatban, akkor a túl hosszúra nyúlt bolyongásunk véget ér. Ezzel csak az a baj, hogy ahány tanító, megannyi meghatározott tér-idõ koordináta. Igy nem csoda, hogy a legtöbben csak kószálnak össze vissza. Mások belemenekülnek a "csak az út a lênyeg" filozófiába. Megpróbálják kihozni a legtöbbet, a lagjobbat abból, ami nekik adatott. De, hogy mi a legjobb? Izlések és pofonok... ugye! Ezért van olyan sokféle ember e falak között. Nemes lelkû és kevésbé az; erkölcsös és minden normát áthàgni igyekvõ; szeretõ szívû, önzetlen és aki csak önmagát szereti; és folytathatnám így tovább. Végül van egy utolsò, sajámagát alázatosnak tartó, de valójában öntelt közösség, kik szerint semmi nem számít, csak az ismeret. A tudomány istenét imádók vándorlása azonban örök kárhozat, mert a labirintus folyamatosan változik, így  az arról való tudás hasonlít egy végtelen megoldású egyenlethez, annak megfejtése pedig lehetetlen. Pontosabban szólva megismerhetetlen. Így jönnek rá arra, hogy a vilàguk empurikus módon nem leírható, minden eredményük részleges, az egész ismerete nélkül értelmetlen, vagyis munkájuk önmagában hiábavaló.
Egyszer valaki azt mondta: "Álítsátok meg a Földet, ki akarok szállni!" Szerintem nagyon elege volt már az útvesztõbõl. Valahol, tudat alatt érezte, hogy kell lennie egy másik választásnak is. Ami ugyan lehetetlennek tûnik, mégis megoldást nyújt. Neki is és minden sorstársának üzenem: Van megoldás!
Létezik egy út, de valojában csak egy, ami kivezet a labirintusból. A jó hír pedig az, hogy aki megtalálta, mindenkit kivezet, aki kéri. Vannak, akik már ezen az úton haladnak. Õket igazaknak hívják. Nem azért, mert jobbak másoknál, hanem mert ismerik a Kalauzt és így szilárd léptekkel haladnak a kijárat felé.