péntek, március 28, 2014

Fölemelem poharamat

„Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? Fölemelem a szabadulásért való poharat, és az Úr nevét hívom segítségül.”
Zsoltárok könyve 116. fejezet 12-13.
Mikor szokták „fölemelni a poharat”? Amikor valaki egy pohárköszöntőt szeretne mondani. Lehet az egy társas összejövetelen vagy épp esküvőn. Ilyenkor szép mondatokat hallhatunk az életről, a párról, elhangzik köszönet vagy épp valamilyen tapasztalat.
Valószínű, hogy itt nem egészen erre gondolt a zsoltár-író, de az biztos, hogy szíve túlcsordult Isten szeretetét, jótéteményét látva, és mivel megszabadította őt, kiemelte a nagy mélységből, ezért – poharat emelt. Azaz hálát adott.
Arra gondoltam, hogy ma csendben olvasd el velem kivonatosan az egész 116. zsoltárt, és emeljük mi is poharunkat arra az Istenre, aki minden hálánkra méltó.

Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek… az Úr nevét hívom segítségül: Ó Uram, mentsd meg életemet! Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk. Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr! Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az Úr színe előtt járhatok az élők földjén… Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett? A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!