vasárnap, június 02, 2013

Vádlott, álljon fel!

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek."
Máté evangéliuma 7:1-2

Azon a hatodik napon Isten valami különlegeset alkotott. Leült a porba, és egészen belemerült a munkába. Igen, ő lesz majd a több napos, aprólékos, tökéletes teremtés koronája. És gyúrt, formázott, simított, karcolt, vizezett, nyújtott, lapított és kiemelt, szögletessé tett és lekerekített. Emberré dagasztotta a sarat, a saját képmására készítette el, és fölé rendelte a földi teremtményeknek. Hatalmat adott neki, szabad akaratot, dönthetett jó és rossz között. Az egész Föld az övé volt, az állatok és növények engedelmeskedtek neki, és kormányozta Éden harmóniáját. Kapott jogokat, kapott feladatot, kapott uralmat, de egy dolgot nem: ítélkezést. 

Aztán jött a kígyó, és amit az Ember kapott, eljátszotta, átjátszotta az ő oldalára. Ma pedig már a feladatunkat sem akarjuk végezni, csak az kell, ami nem lehet a miénk. Dönthetnénk felelősségteljesen jó és rossz között, ám nekünk inkább az a hatalom kell, ami megmondja, mi a jó és mi a rossz. Bár az ítélet nem a miénk, azóta is ezt gyakoroljuk életünk minden percében. 

Embereket írunk le vagy emelünk fel a piedesztálra, de mindig igazságtalanul. Nem hallgatjuk végig a másik véleményét, hanem már kész is agyunkban a lesújtó válasz: az ő hibája volt. Nem engedjük meg, hogy magyarázatot adjanak az egyes jogosan feltett miértekre, hanem már gyártjuk fejünkben a saját magunk szerinti válaszokat. 

Ítélünk minden irányba, és legtöbbször későn ébredünk rá, hogy ez nem a mi feladatunk lenne, de addigra már vérzik a nyílt seb a másik szívén, a gyógyulás pedig túl lassú és körülményes. 

Hát legyen vége ennek! Legyen vége az ítélkezésnek, a hátrányos megkülönböztetésnek, és végre végezzük azt, amire teremtve lettünk! Te és én döntsük el, hogy mától fogva nem azt tesszük, amire nem hívott minket Isten, hanem azt, ami az igazi feladatunk. Te és döntsük el, hogy nem avatkozunk bele Isten jogkörébe, nem játszunk mások életével, hanem az Ő szeretetét fogjuk feléjük közvetíteni. 

Sem te, sem én nem tudunk igazán igazságos és kegyelmes ítéletet hozni. Ne is próbáljuk ezt kivenni Isten kezéből! Legyen Övé az ítélet, miénk pedig a kegyelem!