szerda, október 31, 2012

Vigyázni kell!


„De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap:”Lukács evangéliuma 21. fejezet 34. vers

Egész életünk meghatározója a fenti cím: „Vigyázni kell!”

Bizonyára mindannyiunk gyermekkorát meghatározták az alábbi mondatok: „Vigyázz! Ne nyúlj hozzá, mert forró! Vigyázz! Nehogy elvágd a kezed! Vigyázz! Ne mássz fel oda, mert leesel!” Aztán később; „Vigyázz, kisfiam, ne hajts gyorsan! Vigyázz, vigyázz, vigyázz!

És persze csupán a behegedt sebhelyeink árulkodnak arról, hogy mennyire vettük komolyan a rengeteg figyelmeztetést. De miért is vigyáznánk magunkra, velünk úgysem történhet semmi baj, rajtunk nem fog a golyó, ránk nem hat a gravitáció…

S talán, mikor már összetörve megöregszünk, akkor merjük bevallani, apámnak volt igaza. Vigyázni kellett volna.

Vigyázni, nemcsak a testünkre, nemcsak a megélhetésünk körüli dolgokra, hanem arra, ahogy Jézus mondja; a legfontosabbra; a lelkünkre, az örök élet lehetőségére.

Vigyázni kell, mert az ősellenség el akarja lopni életünkből a szeretetet, az örömet, a békességet. Meg akar nyomorítani, össze akar törni, a félelem börtönébe akar zárni. „a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1Pét.5:8)

Jézus halála bemutatja a bűn komoly következményét. Ő hagyta, hogy a ’Kígyó’ megmarja Őt, azért, hogy mi életben maradjunk. S mikor azt mondja; ’Vigyázz!’, ebben a szóban óvó szeretete nyilvánul meg.

Felhívja figyelmünket azokra a dolgokra, amit kerüljünk el. Ugyanakkor bátorít és erőt ad azokhoz a dolgokhoz, amelyek boldogsággal tölthetik meg mindennapjainkat, és amelyek jellemünk épülését szolgálják.

Így, fogadd meg szavát: „Vigyázz! Maradj ma is mellettem!