szerda, október 24, 2012

Az igaz ember védelme


„Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.”
11. Zsoltár 1-4. vers

Sok ember számára megválaszolhatatlan kérdés: Ha az Isten szeret, miért engedi meg, hogy ártatlanok szenvedjenek? Miért nem vet véget a fájdalomnak? Sőt, egyáltalán miért hagyta, hogy a bűn megjelenjen az univerzumban?

Miért nem fogta meg Ádám és Éva kezét ott az Éden kertjében? És persze miért nem fogja meg a mi kezünket, mielőtt rosszat tennénk? Miért nem állítja meg a lábunkat, mielőtt rossz döntést hoznánk? Miért nem fogja be a szánkat, mielőtt olyat mondanánk, amit később megbánunk?

Ám ezekkel a kérdésekkel Isten szeretetét kérdőjelezzük meg. Azt a szeretetet, amely nem gépiesen bólogatónak alkotott meg minket, hanem önálló döntéssel felruházott lénynek, aki nem parancsra, hanem önszántából viszonozhatja ezt a törődést.

Viszont hibás az a manapság keresztény körökben divatos elképzelés is, miszerint, aki igazán hisz, azt nem érheti baj, nem lehet beteg, nem lehet szegény, munkanélküli, stb.

Mai zsoltárunk szerzőjének, Dávidnak az élete az egyik legjobb példája annak, hogyan védelmez az Úr. Isten nem kényelmes életet ad. Pásztorként medvékkel, oroszlánokkal kellett megküzdenie, aztán Góliáttal, később Saul elől fut, és saját fia, Absolom is fellázad ellene.

S Dávid életéhez hasonlóan minden bibliai hithős komoly nehézségeken ment keresztül. Akik néha, ha fel is tették a kérdést: „Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?” (Zsolt.10:1), végül mindig meglátták a fejük felett összecsapó hullámok között is Isten gondoskodását.

Aki ma is védelmét ígéri neked: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ézs.43:1-2)