szerda, május 30, 2012

Minden szomjazó jöhet


„Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!”
Ézsaiás könyve 55. fejezet 1. vers

Van egy honlap (http://www.worldometers.info/hu) a világhálón, melyre kattintva földi életünk jó néhány sarokszámáról tájékozódhatunk; mennyien élünk bolygónkon, hányan születtek, vagy hunytak el idén, vagy a mai napon, stb., stb.

Ezen adatok sorában ott szerepel egy megdöbbentő sor, mely azt a számot tűnteti fel, hogy egy nap alatt hányan halnak éhen. Ez a szám sokszor napi 18-19.000 között mozog.  

De hogyan lehet ez? Hiszen mindenhol túltermelésről beszélnek. Annyi pénzünk van, hogy országokon keresztül utaztatjuk az élelmiszereket, melyek aztán tonna számra állnak és rothadnak az áruházak polcain…

Itt Európában, így hazánkban is minden kamra, hűtő tele van, s ha üres ott van az államilag szervezett szociális háló, segélyszervezetek és ingyen konyhák százai.

Ha éhezünk is egy rövid ideig az nem azért van, mert nincs, hanem mert másra vágyunk, válogatunk. A háztartásokban nem az a kérdés, telik rá, hanem ’mit szeretnétek, mit főzzek?’ Őszintén bevallva nem is tudjuk; mi az, hogy éhezni, vagy szomjazni.

Ami azonban még nagyobb gond, hogy a lelki táplálékok területén is hasonló a helyzet. Szinte belefulladunk az ideológiai, filozófiai rendszerek tömkelegébe. Ezért válunk, sokszor tudatosan vakká és süketté a Biblia igazságával és tanácsaival szemben. Nem kell, mert már elteltünk a mesékkel.

Csakhogy ezek a mesék csupán a lelki étvágyat nyomják el, de nem táplálnak. Jézus azonban olyan táplálékkal és itallal lát el, mely nemcsak téged, hanem rajtad keresztül másokat is megelégít:  

„Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.” (Ján.4:13-14)