szerda, január 18, 2012

A Lélek munkája

„A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.”
(János evangéliuma 3. fejezet 8. vers)

Mily sokan vannak, akik úgy vélik; valamilyen módón használatba, birtokba vehetik Istennek Lelkét. S vallják, hogy azok, akik nem hozzájuk hasonlóan gyógyítanak, szólnak nyelveken, vagy imádkoznak, azok nem megtért emberek.

Olyan ez, mintha valaki azt állítaná magáról képes szelet támasztani és azt irányítani. Bizony Jézus is beszél olyanokról, akik rendelkeznek különféle erő megnyilvánulásokkal, de ezek mögött más lélek áll. „Uram! Uram! nem a te nevedben... Sohasem ismertelek titeket" (Máté 7:22-23)

E. G. White így ír a Szentlélek munkájáról:„Nem az ember dolga, hogy működésbe hozza a Szentlelket: ellenkezőleg, ő dolgoztatja és használja fel az emberi eszközt.” (Az igazi megújulás, az egyház legnagyobb szükséglete, 86.o.)

Ez az, amiről az egész Szentírás beszél. A Szentlélek munkája elsősorban a jellem megváltozásában látszik meg. „Ha szeretet nincs énbennem..." (1Kor.13. fejezet)

Amikor elfogadjuk Jézust személyes Megváltónknak és az Ő értünk hozott áldozatán keresztül szemléljük önmagunkat, többé nem emeljük mások fölé személyünket, hanem rádöbbenünk méltatlanságunkra.

S ezek után, ha te is odaszánod életed, bátorítson az alábbi ígéret;

„Mindazok, akik Istennek szentelik lelküket és testüket, állandóan megkapják majd a Lélek újabb és újabb testi és lelki ajándékát. Kimeríthetetlen mennyei készletek állnak a rendelkezésükre. Krisztus nekik adja saját Lelke leheletét és életét az ő életéből.

A Szentlélek legnagyobb energiáit fejti ki és így munkálkodik az emberek szívében és elméjében. Isten kegyelme megnöveli és megsokszorozza tehetségeiket.

Az isteni természet tökéletessége jön segítségükre a lelkek megmentéséért végzett munkájukban. Krisztussal való együttmunkálkodásuk útján részesülnek Krisztus teljességében. Emberi gyengeségükben is képesek megcselekedni a Mindenható tetteit.” (E.G.White - Jézus élete, 734.o.)