csütörtök, december 29, 2011

Védelem a rossztól

"A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen."

Zsoltárok könyve 19:14

A kevélység az Istentől elidegenedett ember bűne. Az első bűn is ez volt. Lucifer szívében a kevélységből született a lázadás minden bűnre kiterjedő palettája.

A kevély ember nem akar Istentől függni. Önmagában látja a dolgok kezdetét és végét. Végességét nem hajlandó felfogni, hanem légvárakat épít, nosztalgiázik és hiábavalóan reménykedik.

A kevély ember csak önmagára számíthat. Nem becsüli és nem igényli a másik embert. A kevély nem használ, csak kihasznál.

A kevélység nem csak a királyok kísértése. A kisemberek, a hátránnyal élők és az elnyomottak szintén találkozhatnak vele. Senkit sem fog elkerülni a kísértése. Lehet, hogy mi önérzetnek nevezzük sokszor, de lehet, hogy emögött a kevélység bűne lapul.

Isten Fia ezen a Földre alázatos istenemberként érkezett. Nem is változott meg. Neki lett volna mire felvágnia - hiszen Ő teremtette a világot, az övéi közé jött, azaz a saját keze munkájaként megteremtett emberek közé. Ő viszont nem tett ilyet. Alázatosan elviselte a kereszthalált és mindent, amit gonosz emberek rá mértek. Nem hajolt el egyetlen pofon elől sem.

Ha az Úr alázatos volt, mi porból alkotott teremtmények nem lehetünk kevélyek.