hétfő, augusztus 08, 2011

A hirtelen harag

Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.

Prédikátor könyve 7:9

„Nyugalom!” Halljuk, mondjuk nem egyszer. De mi a baj a bosszankodással? Talán nem kellene szóvá tenni véleményünket, érzéseinket, ha valami olyan dolgot tapasztalunk, ami méltatlan, igazságtalan, felháborító?

Érdekes, hogy amikor a Biblia a bosszankodásról beszél, több olyan példát említ, amikor valaki irigykedve tekint a másikra. Ne bosszankodjunk azon, hogy a gonoszoknak jól megy soruk. A tanítványok azon bosszankodnak, hogy egy asszony Jézusra pazarol egy igen drága kenetet. Isten népének ellensége azért bosszankodik, mert látják milyen áldás van rajtuk.

Sokszor azért háborgunk magunkban, mert nem úgy működnek a dolgok, ahogy kellene, vagy ahogyan elképzeltük.  (Talán ma reggel többen azon bosszankodtatok, hogy miért nem került fel időben a mai bejegyzés… :)  ) Az életünk tele van ilyen és ehhez hasonló helyzetekkel. Lesz is bőven, mert egy tökéletlen világban élünk, csöppet sem tökéletes emberekkel körülvéve.

A bosszankodás azért hiábavaló, mert nem változtat a helyzeten. Helyette viszont megtöltjük elménket negatív gondolatokkal, melyek sokszor negatív szavakban vagy tettekben kerülnek kifejezésre. Bosszankodás közben ráadásul elfelejtünk hálásnak lenni és imádkozni, pedig ezekre ilyen esetekben sokkal nagyobb szükségünk van.