szerda, augusztus 17, 2011

Elmúlik a bánat

„Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.”
(János evangéliuma 16. fejezet 22. vers)


A világ dolgainak alakulását tekintve, - szeretteink elvesztése, betegség, munkanélküliség, háborúk, környezetszennyezés, stb. - nincs olyan nap, mikor ne szorulna össze szívünk.

Olyannyira bizonytalan körülöttünk minden és olyannyira törékeny. Nem nehéz mindent elveszteni egyik pillanatról a másikra, aminek eredménye egy mély letargia, depresszió.

De hol a megoldás? Némelyek gyógyszerhez, alkoholhoz vagy droghoz nyúlnak, vagy ostoba viccek olvasásával, hallgatásával próbálják orvosolni eme belső bánatot.

De ezekkel a pótszerekkel az a baj, hogy mikor elmúlik hatásuk ismét a bánat mocsarában találjuk magunkat. Ezek a szerek csak a tünetet kezelik, de a kiváltó okot nem szüntetik meg.

Minden emberi törekvés, mely a gonoszságnak és következményének felszámolására irányul előbb utóbb kudarcba fullad. Elromlottunk és képtelenek vagyunk megjavítani magunkat.

Így az evangélium úgy mutat be bennünket, mint akik nyakig merültünk a bűn és a nyomor mocsarába, ahonnan saját erőnkből sohasem emelkedhetünk ki.

Az egyetlen megoldás: Jézus visszajövetele.

Mert nemcsak ideig-óráig lehetünk Vele, hanem örökké, ahogy ígérte:

„Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel. 21:3-4)