szerda, május 04, 2011

Egyetlen út az Atyához


„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János evangéliuma 14. fejezet 6. vers)

Sokszor hallható a különböző vallások közötti feszültséget áthidaló mondat, miszerint; a legnagyobb különbségek ellenére, végülis ugyanazt az Istent imádja mindegyik.

Olyan ez, mondják sokan, akik szeretnék összebékíteni egymással Jézust, Buddhát, Allahot, Jahvet, mint mikor elindulunk fel egy hegyre; egyikünk az egyik, másikunk a másik oldalról, és végül mindannyian ugyanarra a csúcsra érünk fel.

Ám, ha a Szentírás szemszögéből vizsgáljuk meg ezt a kérdést, ez az elgondolás nem állja meg a helyét. Mert a Biblia szerint nem különböző pontokból indulva jutunk el egy helyre, hanem épp fordítva, valamikor egy pontból indultunk, de ma nagyon távol vagyunk az egy igaz ’helytől’, az egyetlen Istentől, és egymástól.

A legtöbb esetben a fenti magyarázat nem más, mint az Örökkévaló parancsolatait megszegő és engedetlen ember kifogása. Mint, mikor azt hangoztatja valaki; Én kérem vallásos vagyok! - és halkan hozzáteszi - a magam módján.

Jézus ma ezeknek a maguk módján vallásos embereknek üzeni, hogy amennyiben nem változtatnak életükön, nem fognak célba érni. Úgy járnak, mint Káin, aki szintén azt hitte, hogy úgy tisztelheti az Istent, ahogy neki kényelmes és jó. Isten azonban nem tekintett az áldozatára.

Ha tehát a mennyországba szeretnél jutni, lépj Jézus lábnyomába, kövesd Őt és gondolkozz el figyelmeztetésén:

„Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti, akik a törvénytelenséget cselekedtétek.” (Máté 7:21-23)