hétfő, november 15, 2010

A szomorúság fajtái

„Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” (Korinthusbeliekhez írt 2. levél 7:10)


Isten szomorú a bűneink miatt. Szeretné, ha mi is azok lennénk!

Az Isten szerinti szomorúság vége mindig a bűntől megszabadult ember felszabadult boldogsága. Redben vagyok az Úrral!
A világban lévő szomorúság nem hoz feloldozást, csak tragédia lehet a vége. További szomorúság, kesergés, fájdalom és szenvedés.

A legtöbb bűn eléggé kellemes, boldogságot ad bizonyos ideig. Ha nem így lenne, sokkal kevesebbszer vétkeznénk Isten ellen. Az igazi baj akkor kezdődik, mikor jól érezzük magunkat Istentől elszakadt állapotunkban, és nem is akarunk ezen változtatni. Ilyenkor szeretne Isten bennünket elszomorítani.

Klasszikus példa Dávid története. Boldog volt Betshabéval, a megöletett Úriás feleségével egészen addig, míg nem jött Nátán próféta és szembesítette bűneivel és annak következményeivel. Dávid igazán megszomorodott, nemcsak szégyenletes tette és bűnének következményei miatt, hanem belátta, hogy Isten ellen vétkezett, őt szomorította meg igazán.

A másik véglet Júdás, aki árulása következményeit látva, szomorúan, megkeseredve fejezte be életét. Öngyilkos lett. Megszomorodása nem találkozott Jézussal. Ez a világi ember tragédiája.
Nagyon sokat mond Dávid bűnbánati imája a Zsoltárok könyve 51. fejezetében:

Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.” (14-15.v.)

Szomorítson meg ma is az Úr, hogy aztán megvidámítson!