szerda, szeptember 01, 2010

A biztonság ígérete

„Tövisek és tőrök vannak a gonosznak útában; a ki megőrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.”
(Példabeszédek könyve 22. fejezet 5. vers)

Az emberek élethez való viszonyulása két véglet között mozog. Az egyik véglet a hedonizmus, az ’élvezzük az életet’ és ’élj a mának’ szólamok, illetve a hozzájuk kapcsolódó önpusztító életvitel.

A másik véglet, beteges aggódással és félelemmel átszőtt mindennapok, amikor már a legkisebb nesztől is összerezzen az ember gyomra. Az ilyenekre is igaz, amit Salamon ír, ezek mondják: „oroszlán van ott kint, az utcák közepén megölettetném.” (Péld.22:13)

Mindkét véglet a Sátán módszere, hogy foglyul ejtsen. S ha őszinték vagyunk, bennünket ez utóbbival próbál megkörnyékezni. Vagyis, hogy mi magunk próbáljuk bebiztosítani magunkat, helyes cselekedetekkel, melyekről sokszor, ha titkon is, de reméljük elegendőek az üdvösséghez.

Megtartjuk a törvényt, vigyázunk egészségünkre, a napunkat percre pontosan megtervezzük, és nem szeretjük a meglepetéseket. És nem értjük, miért ér mégis minket baj, betegség…

Viszont, ha alaposan megvizsgáljuk a Szentírás ígéreteit látnunk kell, a Gondviselő elsősorban az örök élet lehetőségét kívánja nekünk ajándékozni, melynek elérése gyakran a szenvedés ösvényén vezet keresztül, hogy megtanuljuk nem a földi, hanem a mennyei dolgokról gondolkozzunk többet.

Ezért figyelmeztet Jézus:

„Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Máté 16:25-26)

S ha az ember nem is adhat semmit a lelkéért, viszont Jézus maga az élet.

És Ő azt ígérte: „én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (Ján.10:28)
Ez nemcsak ígérete, hanem valódi garanciája a biztonságnak.