szerda, augusztus 11, 2010

A fenséges Isten lehajol

„Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.”
(Ézsaiás könyve 57. fejezet 15. vers)
Egyszer egy ember egy útépítésekkel teli útszakaszon ment keresztül. Figyelmetlenségében, és mert talán nem is volt megfelelően elkerítve, beleesett az egyik gödörbe.

A gödör mély volt. Próbált kimászni, de sehogy sem sikerült. Hamar belátta segítségre lesz szüksége.

Arra jött egy realista ember lenézett és azt mondta; - Igen, ez egy árok és te ott vagy az alján, én itt fenn. - és elsétált.

Arra jött egy optimista ember lenézett és így szólt: - Ó semmi baj! Nézz felfelé! A felhők felett mindig süt a nap. Hidd el a te sorsod is jobbra fordul. - Majd ő is elment.

Arra ment egy pesszimista, maga elé dörögte: - Nagy bajban vagy, de tudod, az igazi probléma, hogyha itt elkezdenek dolgozni, csak rosszabb lesz.

Arra ment egy riporter. Felkiáltott: - Hú, ez egy nagyon jó cikk lesz. Fizetek neked ezért a különleges történetért: élet az árokban.

Arra ment egy tisztviselő, aki csak annyit kérdezett: - Van engedélyed, hogy itt lakj ebben az árokban? Majd kivizsgáljuk.

Jött az adóhivatalnok és kérdőre vonta: - Úgy találtuk, te nem fizettél adót az árokért ezért büntetést szabunk ki.

Arra ment egy pszichológus, aki megértően nézte és megkérdezte: - Akarsz a problémádról beszélni? Meghallgatlak.

Arra ment egy keresztény, aki így szólt: - Ha egy kicsit nagyobb hited lenne, ki tudnál mászni ebből a gödörből, de így…

Arra ment egy lelkész, aki megjegyezte: - Három dolog jut eszembe ezzel az árokkal kapcsolatban az egyik Máté evangéliumában a …

Végül arra jött Jézus és azt mondta:
Add a kezed!