kedd, november 24, 2009

"Mivelhogy engedtél az én beszédemnek!"

„És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”
I.Móz.22,18.

Az emberi élet sokszor nagyon bonyolult, de azért mégis érdemes élni! Történnek velünk lelki kudarcok, elesések akármilyen jó hívők vagyunk. Éppen ezért is szeretem a Bibliát, mert a maga valóságában mutatja be az embert, nem pedig ideologizálja.
Sokszor idézzük Ábrahámmal kapcsolatban azokat az Igéket, melyek a győzelemről szólnak, de tudjuk, hogy az Ő életében is voltak vargabetűk… A kérdés az, hogy vajon szüksége van-e az embernek ezekre a kitérőkre, vagy nem? Valószínű, hogy majd csak az örökkévalóságban fogjuk megérteni életünk minden mozzanatát….
Az, amit Ábrahám tett, bizonyos fokig előképe a mi életünk irányának is! Ha igazán hívők vagyunk, egyszer mindannyinknak fel kell menni a Mórija hegyére…. Biztos, hogy minden ember élete más, de mégis van egy közös kérdés, amit Isten feltesz nekünk: ki a legfontosabb az életedben?
Ábrahám szinte már fel is adta az ígéret beteljesedését. Először arra gondolt, hogy Isten másképpen oldja meg az utódlás kérdését… Azután jött a mentő ötlet Sára részéről, hogy a szolgálóval szövetkezzen… Végül Isten egyértelművé tette, hogy a feleségétől lesz gyermek, bármennyire is hihetetlennek tűnik a dolog…
Végre-végre beteljesedett az álmuk! Saját gyermek a jövendölésnek megfelelően! Biztos vagyok benne, hogy védték széltől, esőtől, mindentől a kis Izsákot! Talán egy kicsit kényeztették is Őt az idős szülök! Hiszen Ő az ígéret gyermeke! Vigyázni kell rá! Nem tudom, miért, de éppen pont akkor, amikor már úgy nézett ki, hogy nemzőképessé vált a dédelgetett fiú, az Úr előállt a különös kéréssel: „Ábrahám! ….Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, a melyet mondándok néked.”
Teljesen megdöbbent ez az idős ember, nem véletlen nem beszélte meg a feleségével, hogy mit tegyen…. Létezik ilyen? Pont most a cél előtt? Igen! Az Úr egy dologra volt „kíváncsi”: ki a legfontosabb személy, ki az első Ábrahám életében? Az Úr vagy Izsák?
Ezt tőlünk is megkérdezi, ami szerető Atyánk: mi az, ami, vagy aki előttem van? A gyermeked, a házastársad, a karriered, a munkád és így tovább… Bármi, vagy bárki is legyen, az Úr nem nézi jó szemmel! „Én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető („féltékeny”!) Isten vagyok” – mondja, aki nem tűröm el, hogy más foglalja el a helyemet! Én nem akarok osztozni a szíveden semmivel és senkivel sem! Döntsd el, hogy mit akarsz, de én akarok lenni az első az életedben!
Ábrahám jó vizsgázott! Az Úr volt az első a szívében! Kész lett volna még a fiát is feláldozni, hogy ezt bizonyítsa! Ezután jött az ígéret…
Isten szava vizhangzik az évezredeken át: mivelhogy engedtél az én beszédemnek. Az áldás akkor jön, ha azt megelőzi az engedelmesség! Az Istennel nem lehet játszani! Ha betartod a feltételeket, Ő nem marad adósod, teljesíti ígéreteit, ha viszont próbálod kijátszani Őt, elveszíted az áldásokat, amelyet gazdag tárházából rád áraszthatna…

Határozd el szívedben ma, hogy feltétel nélkül engedsz az Ő szavának, és áldás párosul döntésedhez! Persze, ne önző érdekből, hanem szeretetből….

Kormos Tivadar