kedd, október 13, 2009

Az Úr az én pásztorom…


"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért."

23. Zsoltár 1-3


Micsoda csodálatos kép!


Egy nyájat láthatunk, amely a távolban legelészik, egy pásztort, aki vigyáz rájuk és mindenkor együtt van a báránykáival…. Dávid jól tudta, milyen a pásztor élete, hiszen maga is gyakorolta ezt. Sok esetben életét is veszélyeztette a reá bízottakért! Együtt élt a nyájával, és ha vadállat közeledett, megmentette őket bármi áron! Most mégis azt mondja, hogy az Úr az igazi pásztor! Ő az, aki vezeti a népét és védelmezi azt!


De mi az, amitől védeni kell bennünket? Péter apostol azt mondja, hogy „Sátán, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, hogy kit nyeljen el”. II.Pét.5,8.


Igen, ha lehet, még a választottakat is el akarja hitetni és kiragadni a nyájból! Mindent megtesz, hogy eltérítsen bennünket az igazi útról! Ennek ellenére, békességünk lehet, hogy nem ember vezeti a nyájat, hanem maga az Úr! Ő nem béres, aki csak a fizetségért tenné azt, amit tesz, hanem Ő életét adta értünk, hogy örök életünk legyen! Ő mindent megtett és ma is meg tesz értünk, hogy jó legyen nekünk! Nincs hiányunk, hiszen megadja a szükséges táplálékot mind testileg, mind lelkileg!


Ilyen Istenünk van! Ezért szolgáljunk neki örvendezéssel! Magasztaljuk Őt minden napon! Ma is! Mutassuk be a jó Pásztort embertársainknak is, hadd lássák, micsoda Vezetőnk van….


Kormos Tivadar