Isten kezében

„Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.
Ézsiás próféta könyve 49. fejezet 16. verse



Sok híres bibliai vers származik az Ószövetségből, amelyet sokszor azok a személyek is használnak, akik nem vallásosak, vagy rendszeres bibliaolvasók. Mindenki számára sokatmondó szavak és főleg akkor, amikor az életünkben tapasztalható viharok között jut eszünkbe ez a gondolat. Ahány ember, annyi gondolat, annyi probléma, de egy mind közül a legfájdalmasabb lehet: „egyedül vagyok”.

Ki ne mondott volna már hasonlót. Továbbá ha ezt meg is osztottad valakivel, egyáltalán nem biztos az, hogy a másik fél megérti azt, ahogy te érzel. Lehetünk együttőrzőek, megpróbálhatunk megértést tanúsítani, de korántsem egyszerű feladat átérezni azt, amit ez jelent, legjobb szándékunk ellenére sem.

Amikor tudatosul bennünk az, hogy van Valaki, Isten, aki akkor törődik velünk, gondot visel rólunk, amikor már mindenki lemondott rólunk, vagy elfelejtettek, akkor arra kell gondolnunk, hogy mi Isten fiai és leányai vagyunk, akik annyira értékesek vagyunk számára, hogy kész volt elküldeni egyetlen szent Fiát azért, hogy így az öröklétre eljuthassunk.

Ez az én orvosságom az egyedüllétre, meg nem értettségre, a szeretet hiányára és még sorolhatnám. Ha a célra irányítom a tekintetem, vagyis Jézus Krisztusra, és arra gondolok, hogy Neki mennyire fontos vagyok, már nem is érzem többé magányosnak, vagy elhagyatottnak magam.