csütörtök, szeptember 29, 2016

Milyen hit az ilyen?

„De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért.”
107. zsoltár 13-15. versei

Azt szokták mondani, hogy lövészárokban, zuhanó repülőn, vagy süllyedő hajón nincs ateista. Persze milyen hit az ilyen?

Két meggyötört hajótörött egy nagyobb deszkába kapaszkodva hánykolódik a tengeren. Reményvesztetten szólal meg az egyik:
– Ó, Istenem! Te ismersz engem. Tudod jól, hogy eddig milyen ember voltam. Durva, verekedős, iszákos és kegyetlen. Soha senkit nem tiszteltem, és akár erőszakkal is véghezvittem akaratomat. A pénz körül forgott az életem, amit sokszor kétes úton-módon szereztem meg, majd kártyán vagy szerencsejátékon mindig elvertem. Templomba nem jártam, és lelkészeid intéseit maró gúnnyal kinevettem. De most már nagyon bánom mindezt. Ó, Istenem! Ha most megszabadítasz bennünket, akkor ígérem, hogy…
– Csönd legyen! – szól közbe a másik hajótörött – Hagyd abba! Ne ígérj semmit! Látom a szárazföldet!

Milyen hit az ilyen? Milyen sokszor hívjuk segítségül az Úr nevét, anélkül, hogy belegondolnánk, ki is ő! Milyen gyakran kiáltunk Istenhez nyomorúságunkban, anélkül, hogy ismernénk őt! Hányszor tekintünk rá kozmikus automataként, akire csak akkor van szükségünk, ha bajban vagyunk! Ilyenkor bedobjuk a pénzt, és várjuk, hogy ő teljesítse kívánságunkat. Ha azonban mindenünk megvan, mit sem törődünk vele.

Persze a Mindenható sokszor még így is velünk van és segít, mert ő feltétel nélkül szereti az embereket – hisz a megváltásunk is akkor következett be, amikor még nem is éltünk. Vegyük azonban észre ezt a szeretetet, és gondolkodjunk el azon, ki is a mi Istenünk! „Adjunk hálát az Úrnak szeretetéért”! Sőt ez a hála töltse be az egész életünket! Hitünk ne csak a bajban nyilatkozzék meg, hanem legyen az a mindennapjaink szerves része!

Neked milyen hited van?