hétfő, április 18, 2016

A megvetett sarokkő

Erre megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.”
Máté evangéliuma 21:42

Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Azután az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik országba.

Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy hozzák el a termésből neki járó részt. A bérlők azonban megragadták a tulajdonos szolgáit és megverték őket. Volt olyan, akit meg is öltek, megint másokat megköveztek.


Ezután a gazda más szolgákat küldött hozzájuk, de a bérlők ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a gazda azt gondolta: „A fiamat talán meg fogják becsülni!” Ezért a saját fiát küldte hozzájuk.

Amikor a bérlők meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: „Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek öljük meg, akkor miénk lesz az öröksége!” Ezért megragadták a fiút, kidobták a szőlőskertből, és meggyilkolták.



Milyen jó, hogy távoli eseményeket ír le ez a példatörténet! – gondolhatjuk magunkban. De vajon mi hogy állunk ezzel a kérdéssel? Vajon megvetjük-e a szőlőskertbe küldött szolgákat, vagy tisztelettel közeledünk hozzájuk? És mi a helyzet a Fiával, Jézus Krisztussal? Vajon beépítjük-e lelki házunkba sarokkőként?

Mint minden másban, ebben is könnyen megismételjük elődeink hibáit, ha nem hozunk tudatos döntéseket, és nem küzdünk rossz szokásainkkal.

Becsüljük meg az Isten szőlőskertjébe küldött szolgákat, de legfőképpen ismerjük fel, és helyezzük az őt megillető helyre lelki épületünk sarokkövét, Jézust!