péntek, december 26, 2014

"Ne gyerekeskedj!"

„Ne gyerekeskedj!”
Ezt felénk szokták mondani, amikor valaki nem volt képes felnőni, vagy „lassan nőtt be a feje lágya”.
Ez jutott ma eszembe, amikor a reggeli Igét olvastam. Elgondolkodtam azon, hogy mennyi-mennyi évforduló van már mögöttem. Hányszor kívántak nekem, és én másoknak Boldog Új Évet! Vajon mennyit nőttünk az elmúlt évek, évtizedek alatt? Vajon Jézus jelleméhez hasonlóvá alakult-e jellemünk? Mennyire figyeltünk rá? Mennyire vettük komolyan? Kérlek, ma reggel olvasd el csendben az alábbi igeszakaszt, és a verset, ami nekem olyan sokat mondó. Engedd, hogy előtörjenek gondolataid! Kérd Istent, hogy segítsen növekedni a Krisztusban! És hát ehhez Boldog Új Évet kívánok Neked!

„Többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által. Ellenkezőleg. Az igazságot követve szeretetben mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban!”
Efézus 4. rész 14-15. vers
Nőttél-e gyermekem?

Atyámnak műhelyében egy ajtót ismerek,
Mit néma áhítattal szemléltem, mint gyerek,
Atyám kezével írva rajt  sok jel és vonás
Értelmét csak mi tudtuk, de meg nem érti más.
Mi gyermekek, ha néha betévedtünk ide,
Tanulmányozni kezdtük a sok jelt ízibe.
Világosan kitűnt itt sok érdekes adat,
Hogy évről-évre mennyit nőttünk egy év alatt.
S kedvünket még fokozta, ha - mint tette apa,
Tollat s vonalzót véve, a mérést folytatta,
S befutva jó anyánkhoz, újságoltuk a hírt,
Hogy íme, mind a hányan nagyot nőttünk megint.
- De egyszer - míg anyámnak jelentést így teszek,
Hogy én már innen-onnan felnőtt ember leszek,
Furcsán mosoly’g reám, s így szól: "Oh, mondd nekem,
Vajon, mint "lelki ember", nőttél-e gyermekem?"

Növekszünk mind a korban, míg évet év követ;
Hogy életünk mulandó, s a vég felé siet,
Azt minden óra jelzi, - használjuk jól ki hát,
Mert éltünk itt rövid bár, - örök lesz odaát.
Krisztus kertjébe vagy már beplántálva te itt,
Élted meghozza-e a Lélek gyümölcseit?
Figyeld meg, hogy Megváltód lágyan és csendesen
Megkérdi minden este: "Nőttél-e gyermekem?"

Ájtatosan figyelve hallom anyám szavát,
Érzem, hogy amit most mond, mélyen szívembe vág,
És bár sok jó tanács üres szó volt nekem
Ez egy szót nem felejtem: "Nőttél-e gyermekem?"

A nagyvilágba mentem, hogy férfivá nőttem,
S szülőföldemre vissza évek múltán jöttem.
S hogy ím leszáll az este, és minden elpihen,
Anyám megszólít halkan: "Nőttél-e gyermekem?"
Mint egykor volt, a szíved jó föld-e még vajon,
S van, amit elvetettem, áldás a jó magon?
Üres vagy telt kalász-e, mit élted megterem,
Belső hitéletedben nőttél-e gyermekem?"

Oh, drága szent örökség, anyám mit rám hagyott!
E szó az élet útján folyvást felém ragyog.
S nem hagy lankadni, esni, ha sötét estéken
Hallom az Úrnak hangját: "Nőttél-e gyermekem?"
                                      (Németből fordította:
                                           Vargha Gyuláné)