péntek, július 11, 2014

Dicsőség Istennek



  Efézusiakhoz írt levél 3:20-21.


Ha három kívánságom lehetne – és persze a józan ész határain belül kívánhatnék valamit –, bizonyára nem tudnék olyant mondani, amit Isten meg ne tudna adni.
Ő képes minden kérésünkre és gondolatunkra „bőséges” áldással válaszolni. S hogy ez mennyi? Nem tudom.
Néhány dolgot azonban tudok. Például azt, hogy bár nem érdemlem meg, naponta kapok kisebb nagyobb örömöt. Felébredtem. Tudok járni. Látom a napsugarat, érzem simogató melegét. Élvezem az arcomba permetező esőt, s közben szinte látom, ahogy növekednek a növények. Minden ellenkező hírrel ellentétben, az idén is lesz termés, lesz gabona és lesz gyümölcs, pedig meg sem érdemeljük.
Lehet, hogy az a bizonyos három kívánság csak rólam szólna. S ha valami oknál fogva teljesülne, biztos, hogy egy ideig nagyon boldog lennék. ÉN! Csakis ÉN! De Istenünk hét milliárd embernek szeretne áldást adni.
Övé a dicsőség, a dicséret, hisz nemzedékről nemzedékre, percről percre, évről évre, évezredről évezredre mindent bőségesen és folyamatosan megad nekünk az Ő bölcsessége szerint.
Megérdemli háládat! Megérdemli köszönetedet! Megérdemli, hogy kifejezd, milyen boldog vagy, amiért ilyen bőséges áldást-osztó Atyád van!