vasárnap, április 07, 2013

Te mit lépnél a helyemben?


Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.
Zsoltárok 32:8

Papa, te mit lépnél a helyemben? - tetted fel unos-untalan a kérdést, mikor már hosszú percek óta meredten nézted a sötét és világos bábúkat a táblán. De a sakkjátszmát így sem tudtad soha megnyerni, annak ellenére, hogy Ő segített. Ő mindig segített. Már az első szokásos kezdő lépésed után érezted, a királyod veszélyben forog, és végül rájöttél, hogy te és a sakk, az két egymástól hihetetlen távolságra lévő világ. Ő ránézett a táblára, és látta szinte a játék lefolyását, miközben te azt sem érezted, mit fogsz lépni ott és abban a pillanatban. És valószínűleg még rövidebb lett volna bábuid haláltusája, ha nem teszed fel a mentő kérdéseket. 

Most pedig nosztalgikusan visszasírod azokat az időket, amikor még megmondhatta valaki, hogy mit lépne a helyedben. Amikor nem neked kellett egyedül döntened fehér és fekete, a ló vagy a bástya elmozdítása, igen vagy nem, menni vagy maradni, jó és rossz között. Néha visszanézel a magad mögött hagyott útra, és újragondolva annyiszor döntenél másként, jobban, értelmesebben. De sokszor az adott pillanatban nincs meg a döntéshez kellő mértékű és minőségű bölcsességed, és Éden almájának ízével a szádban nem tudhatod, mi a jó és mi a rossz. 

Isten ma reggel feléd nyújtja gyermekkorod mentőövét, és szeretné megmutatni, mit lépne a helyedben. Szeretne bölcsességet adni neked, ha elfogadod, és szeretné bekötözni a fejeden lévő sérüléseket, amik a legutóbbi koppanásból valók, amikor teljes erődből rohantál neki a falnak. Egy közös utat, kalandot ígér neked, melynek során megtanulsz végre igazán dönteni jó és rossz között. Tanácsot, vezetést, bölcsességet ajánl fel neked, csak el kell fogadnod. 

Hát nézz reménnyel szívedben az előtted lévő kérdőjelek felé, és fogadd el Istent útitársadnak! Fogadd el feléd nyújtott jobbját, és járj vele a mindennapok labirintusában!